Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: Journal of the Society of Archivists, Vol. III., No. 5–6. (1967) / 190

190 Folyóiratszemle JOURNAL OF THE SOCIETY OF ARCHIVISTS. London. Vol. III. No. 5. (1967): JANE E. SAYERS két fényképmelléklettel illusztrált tanulmányában egy a Canterbury-i érsek feudális jogaira vonatkozó XIII. századi okmányt ismertet, — R. A. SKELTON a Yale-i egyetem könyvtárában őrzött, 1440 körül keletkezett ún. „Vinland" térképet s a vele együtt őrzött iratokat mutatja be. A térkép a középkori skandináv kartográfia egyetlen megmaradt dokumentuma, s Amerika egyetlen Columbus és Cabot előtti ismert ábrázolása. — D. B. HORN Edinburgh-i egyetemi tanár a XVIII. századi brit külpolitika irányítóiról, a brit diplomácia szervezetének kialakulásáról közöl tanulmányt. — FRANCIS W. STEER cikke a magántulajdonban és magánkezelésben lévő levéltárak problémáival foglalkozik! a levél tár tulajdonos és levéltárosa viszonyával, a levéltár biztonságának, felhasználhatóságának kérdéseivel. —• W. H. LANGWELL az iratok papíranyagának idő előtti elöregedését vizsgáló módszereket'ismertet cikkében. — Két kisebb cikkben IDA DARLINGTON London elővárosainak levéltáraival foglalkozik, PETER LASLETT pedig a levéltárosnak a demográfiai és társadalomtörténeti kutatásokban betöltött szerepével, különös tekintettel a Cambridge-i történeti demográfiával és társadalmi struktúra kutatással foglalkozó csoportra. — A könyvismertetések közt első helyen H. JENKINSON angol levéltárvezetési kézikönyve (A manual of archive administration) szerepel; a többi ismertetett munka szintén angol történelmi és levéltártudományi kiadvány. •— No. 6.: A szám első cikke, a Society of Archivists elnökének, ROGER H. ELLis-nek beszéde a Brit Levéltáros Társulat 1966. évi közgyűlésén, a brit levéltárosképzéssel foglalkozik. Hangsúlyozza a levéltárosképzés az eddiginél erősebb szakosodásának szükségességét. A helyi levéltárak állandó kapkodása a különböző munkafajták között csökkenti munkájuk hatékonyságát. Nagyobb levéltárak kialakítására kell törekedni, melyekben a munka szakosítása folytán jobb hatásfokkal lehet dolgozni. A képzés során meg kell ismertetni a levéltárosokat a modern iratanyag és a technikai eszközök problémáival: a hagyományos-klasszikus levéltári ismeretek csupán az anyag egyes, egyre kisebb részeire használhatók. A magasabb fokú levéltári munkára történő kiképzés során mindenkinek meg kell szereznie a levéltárigazgatási ismeretekről szóló diplomát, melyet különböző szaktanfolyamok látogatásával egészítenének ki. A klasszikus diszciplínáknak jelenlegi oktatása megfelelő, a modern anyagokra való kiképzés kidolgozása viszont még megoldandó feladat : szerző szerint messzemenő szakosodásra van szükség ezen a téren. — MICHAEL COOK cikke a helyi, területi levéltárak problémáit fejtegeti, felvetve a jelenlegi grófsági levéltárak helyett azoknál hatékonyabban dolgozni képes, a helyi levéltárak felett álló kerületi levéltárak szervezésének gondolatát. Szerző szerint egy ilyen levéltárnak hét osztályból kellene állnia. Ezek: iratkezelési, hálózati, kutatószolgálati, nyilvántartási-segédletkészítési, restaurálás-konzerválási, kiadványügyi és továbbképzési osztály. Közülük az iratkezelési osztályt tartja a legnagyobb újításnak: ez a helyi szervek és nagyobb cégek saját levéltárainak egész hálózatát ellenőrizné; kisebb cégek közös, a szolgáltatásaiért térítést kérő levéltárat vehetnek igénybe. Az iratkezelési osztály dolgozóinak fő feladata ilyen levéltárak szervezése, az iratjegyzékek készítése feletti felügyelet és a szerveknek való szaktanácsadás lenne. A hálózati osztály dolgozói magát az anyag feldolgozását végeznék el. — WILFRED Y. SMITH kanadai levéltáros a selejtezés kanadai tapasztalataiból kiindulva tesz javaslatokat. Szerinte a kérdés mikrofilmezéssel való megoldása csődbe jutott, mivel az iratok túlnyomó részének értéktelensége miatt nem kifizetődő. A megoldást egy hatékony iratkezelési rendszer kidolgozása jelenti, mely az ügyvitelileg felesleges iratok többségét azonnal megsemmisíti, de biztosítja az értékes anyag tartós megőrzését. Ez utóbbiak meghatározása a levéltárosnak kell, hogy állandó feladata legyen, mivel az ügyvitel és a levéltári megőrzés céljai között eltérések vannak, s mivel a levéltáros az iratkezelőkénél magasabb képesítéssel rendelkezik. Utóbbiaknak a selejtezési tervek összeállításánál lehet jelentős szerepük, de a levéltárosnak meg kell, hogy legyen a lehetősége, hogy még ezek előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A szervek által beterjesztett selejterzési terveket a központi levéltárban a történeti és iratkezelési osztályoknak egy-egy dolgozójából álló csoport értékeli ki és ad tanácsokat az iratkezelőknek. — JANET SMITH az angliai nonkon formista egyház történetének eddig elhanyagolt forrásairól, —• JAN H. ADAMS pedig a skóciai kéziratos térképek gyűjtéséről, nyilvántartásáról és katalogizálásáról ír. —• IDA DARLINGTON cikke Nagy-London önkormányzatának 1965. ápr. 1-én történt szerkezeti változásáról szól, — a levéltáros szempontjából. E változás ugyanis az iratanyag átcsoportosítását tette szükségessé. A rövidebb közlemények: NICHOLAS H, COOPER írása a National Monuments Record-ról: történeti vagy építészeti szempontból értékes épületek képeinek gyűjteményéről szól, míg BRIAN S. SMITH a földbirtokok gazdatisztjeinek levéltáraival foglalkozik. — A könyvszemlében az angol kiadványokon kívül egy holland munkával is találkozunk. Borosy András