Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - IRODALOM - Degré Alajos: Jogtörténeti tanulmányok. A dualizmus korának állam- és jogtörténeti kérdései II. Szerkesztette: Csizmadia Andor és Pecze Ferenc. Budapest, 1968. / 179–180. o.

Irodalom 179 JOGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A DUALIZMUS KORÁNAK ÁLLAM- ÉS JOGTÖRTÉNETI KÉRDÉSEI Ы. Szerkesztette: CSIZMADIA ANDOR és PECZE FERENC. Budapest, 1968. 331 1. A Jogtörténeti Tanulmányok most megjelent II. kötete kitűnő szerkesztési koncepcióval, teljesen zárt témakört tartalmaz. Minden dolgozat a dualizmus (1867—1918) valamely kérdésével foglalkozik. Méghozzá a 23 dolgozat közül 19 az államjog, államigazgatási jog vagy államelmélet körét érinti, ami még inkább fokozza azt a reményt, hogy egy korszak összes lényeges kérdéseihez hozzászól. Sajnos a témák kiválasztásában azonban már kevésbé érvényesült az egységes szerkesztés koncepciója, a koron és jogágon belül a témák meglehetősen ötletszerűek. Sok igen fontos kérdés teljesen kimaradt (kereskedelmi és váltójog kodifikációja, az egyházpolitikai törvények egész komplexuma, az állami közigazgatás szerveinek kiépítése stb.), viszont több dolgozat foglalkozik kevésbé jelentős, periférikus kérdésekkel. Ez különösen némelyik külföldi szerző (Kuntschke, Sobolewska, Lentze) cikkét jellemzi. A kötet második érdekes újítása ugyanis az, hogy nemcsak magyar szerzők cikkeit hozza. Kilenc dolgozat külföldi szerzőtől (2 lengyel, 2 cseh, 3 osztrák, 1 szlovák, 1 német demokratikus) származik. Ezzel is dokumentálni kívánja a szomszédos országok jogtörténészeinek összefogását. Kár, hogy a névsor távolról sem teljes: sajnálnunk kell a román és jugoszláv jogtörténészek teljes kimaradását. Nem mindig emelik a kötet színvonalát a külföldiek megjelent dolgozatai sem. Természetesen vannak köztük igen kitűnő munkák, így Bianchi Leonardnak a „Polgári szabadságjogok Magyarországon a dualizmus időszakában" című cikke széles áttekintést ad, rendszerbe foglalva a jogszabályi anyagot, azt hellyel-közzel a gyakorlat ismertetésével is kiegészítve. Természetesen ez is rövidre fogott, igy nem térhet ki arra az érdekes ellentmondásra, mely az egyesületi jog terén a polgári és közigazgatási jog között fennállott. A polgári jog ugyanis a szabad egyesületalakítás elvét vallotta, az egyesület létrejött és jogképes lett az egyesületalkotás elhatározásával és az alapszabály elfogadásával. Jogképességéhez sem engedély, sem az alapszabályok hatósági elfogadása nem volt szükséges. A belügyminisztérium tulajdonképpen az alapszabályok láttamozását kötötte feltételekhez, és ebből építette ki a szerző által helyesen értékelt egyesületi felügyeleti jogot. Jól vázolja az imperializmussal fellépő új igények érvényesülését pl. a sajtójogban. Másik érdekes külföldi cikk Grzybowski Konstantin: A dualizmus történeti fejlődése, politikai elmélete és funkciói címmel írt dolgozata. Szellemes áttekintést ad Magyarország és a Habsburgok egyéb országai 1848 előtti viszonyáról, arról az eredendő konfliktusról, ami a magyar rendi alkotmány és az örökös tartományokban fennállott centralisztikus, abszolút kormányzás között fennállott. Hangsúlyozza, hogy 1865—67-ben jogilag a magyar álláspont győzött, de a jogi különállóság (a delegációk külsőségei) mellett fennmaradt igen fontos közös intézményeket az abszolutizmusból származtatja. Tulajdonképpen újat nem mond, de a tényeket, különösen a politikai nézeteket és azok eredendő okait ügyesen csoportosítja. Természetesen a magyar nézeteket csak az idegen nyelven is megjelent magyar dolgozatok alapján ismerteti. Ez kevés. Különös érdeklődésre tarthat számot Melichar .Ervemnek az 1867. évi (osztrák) decemberi alkotmányban biztosított szabadságjogokról és azokkal kapcsolatos bírói gyakorlatról közölt dolgozata. Tulajdonképpen Bianchi dolgozatának osztrák megfelelője volna, de ennél szűkebbre fogja. Az osztrák alkotmányban igen röviden összefoglalt polgári szabadságjogok megsértése miatt ugyanis panasznak volt helye a Birodalmi Bírósághoz, mely a jog megsértését megállapíthatta. Ennek gyakorlatáról számol be. Ezt azonban igen alaposan tárgyalja. Politikai hangsúlyozás nélkül állapítja meg a bíróság hatáskörének hiányosságait, és azt a küzdelmet, mely ennek megszüntetéséért folyt ; a bíróság erélyes kiállását némely jogsértésekkel szemben, különösen a nemzetiség és a nyelv kérdésében, de óvatos konzervativizmusát is, pl. a gyűlések betiltása kérdésében. Kár, hogy dolgozatából nem tűnik ki, melyik döntés mikor kelt, és időben történt-e változás a szabadságjogok bírói értelmezése kérdésében. így nem derül ki, hogy a századforduló táján vagy az után a Birodalmi Bíróság gyakorlata az imperializmus hatása alatt szűkebbre vonta e szabadságjogok körét. A magyar szerzők munkái közül kiemelkedik Csizmadia Andornak, a közigazgatási bizottságokról írt dolgozata. Vázolja a közigazgatásnak a polgári korban megszaporodott feladatait, azok összehangolásának szükségét. Tulajdonképpen erre a célra hozták létre a közigazgatási bizottságot, egyoldalúan porosz mintát követve. Formálisan megyei keretben működött, a közigazgatás centralizálását szerették volna vele előmozdítani, de a gyakorlatban sem a megyei önkormányzatot, sem a centralizálást nem szolgálta eredményesen, csak a bürokratikus intézmények számát szaporította. Kritikáját igen ügyesen a szaklapokban megjelent, illetve a közigazgatási ankétokon és a Magyar Jogászegylet 1913. évi gyűlésén elhangzott hozzászólások 12*