Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szigetvári István: Munkástanácsi jegyzőkönyvek a Magyar Tanácsköztársaság idejéből : adatok a gyári munkásigazgatás történetéhez / 159–170. o.
Munkástanácsi jegyzőkönyvek a Magyar Tanácsköztársaság ideiéből 167 Wittek elvtárs közli a munkástanáccsal, hogy Kázmér elvtárs, a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének elnöke (a)ki különben a kérdéses kollektív szerződés egyik megteremtője, azzal (a javaslattal) fordult a munkástanácshoz, hogy amennyiben kételyei vannak a kollektív szerződés érvényességét illetőleg, amit különben a Magyarorsz. Szociális Népbiztosság már elfogadott, forduljon a Magántisztviselők Szakosztályához, (a)kik minden tekintetben garanciát vállalnak az új fizetési lista helyességéről, (a)mit, különben bélyegzésükkel és aláírásukkal már igazoltak. Malbasky elvtárs szerint olyan szembeszökő a fizetés emelés, hogy azt nem hagyhatja szó nélkül. Példának Radóczy pénztárnok esetét említi, (a)ki havi 700,— koronáról felment havi 1 950,— korona fizetésre. Nem tartja arányosnak a fizetés emelést, mert ez arra vezethet, hogy a munkás elvtársak is ilyen arányban kérik fizetésük megállapítását. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy a fizetések egyenlöek legyenek, de igenis azt, hogy arányosak legyenek. Kóbor elvtárs nem akarja pártolni az új kollektív szerződést, de a régi megállapított fizetések még akkor(r)ul valók, mikor a tisztviselői kar még szervezetlen volt. Azóta a tisztviselők belátták, hogy csak szervezkedve tudnak valamit elérni. Ez év elején történt azután, hogy a tisztviselők kivitték a volt főnököknél azt, hogy a működési körnek megfelelően osztályokba sorozzák be őket. Ekkor történt azután, hogy az első osztályba sorolt tisztviselők elérték az 1200,— korona havi fizetést, ami tekintettel az akkori viszonyokra, még mindig igen alacsony volt. Közben történt azután, hogy a Mosz. megcsinálta az új fizetési rendezést. Miután olyan rubrikák jöttek ki az új fizetéseknél, hogy azokat nyugodt lelkiismerettel nem tudta volna folyósítani, még azok kifizetése előtt értesítette Fodor elnököt, és csak Fodor elnökkel való megbeszélése után rendelte el azok kifizetését. Nem felelő(s) annak kifizetéséért, hanem felelősek igenis a felsőbb fórumok, akik a dolgot csinálták. Különben helyesli Fodor elnök és Malbasky álláspontját ez ügyben. Szerinte valamilyen formában majd megtaláljuk a megoldást. Ő azonban (csak) erre nézve tehet proposiciót. Malbasky elvtárs (bejelenti, hogy) nem azért szólalt fel, mert sérelmes(nek tartja) az б fizetésüket. De örül (annak), hogy mindenki belátja, hogy nem volt helyes eljárás a fizetések folyósítása, és követeli, hogy az érdekeltek a kérdéses összegeket fizessék vissza, és máskor az ilyen dolgot előbb alaposan vitassák meg. Fodor elnök szerint Kóbor elvtárs a tanács határozata értelmében járt el, és ismétli egyébként, hogy néhány nap alatt rendeletileg fogják szabályozni országosan a fizetéseket. Kóbor szerint olyan művezető, mint Molnár, más vállalatnál 2000,— korona havi fizetést kap. Malbasky elvtársnak tudomása van (arról), hogy más vállalatnál egy jobb művezetőnek havi 2400,— korona a fizetése, az asztalos elvtársaknak pedig 8,50 órabérük van. Fodor elnök indítványára, addig is, míg az általános fizetések rendeződnek, Molnárnak havi 2000,— koroná(t), Malbasky, Mojzer és Gyurkovicsnak havi 1800,— koronát állapít meg a tanács pótlólag, melyet megkapnak a most kapott fizetéshez. Komáromi elvtárs szerint a művezetők munkaköre többé kevésbé egyforma, tehát egyforma fizetést kér megállapítani. A tanács ez indítványt elveti. Szabó elvtárs szerint az ilyen dolgokat egyszer s mindenkorra el kell intézni, mert míg a régi rendszerbéin) bármi történt, mindenbe belenyugodtak, most mindenki a tanács tagjaihoz fordul kéréssel, s így Hor/áth sincs megelégedve, és kérdi, hogy mit fognak Horváthtal csinálni. Malbasky elvtárs szerint Molnárt ki kell emelni, de nem érti, hogy Horváth (a)ki a gerstlit méri, írjit akar, hisz azt a portás is elvégzi. Egyenesen megbotránkozik Horváth azon kijelentésén, hogy ő ha akar, nagy kárt csinálhat az üzemnek. Fodor elnök azután a szénkérdést teszi szóvá. .. Bejelenti, hogy sikerült a mai napon Payr-al (Peyer) beszélni... és, ígéretet kapott egy waggon szén szállítására . . . Közli továbbá, hogy Gerstl cseh cégnek ezidő szerint nincs módunkban pénzt utalványozni. 1 Rátér azután L.(ingel) J.(ános) úr tüzelőfa ügyére. Megállapítást nyert, hogy L.(ingel) J.(ános) úr tűzifája tényleg a munkások részére lett szállítva, s így a tanács utasítja L.(ingei) J.(ános) urat, hogy szerezzen be saját részére más fát, és a meglevőt adja át a munkás elvtársaknak. Kimondja továbbá a tanács, hogy ezentúl a volt főnökök hulladékfa felett nem rendelkeznek, hanem 25 kg-os tételekben a munkás és tisztviselő elvtársak között fogja azt felosztani. Ez természetesen csak akkor lesz aktuális, ha az üzem elegendő fával lesz ellátva. 1 Külföldre és Magyarország megszállott területére csak a pénzügyi népbiztos engedélyével lehetett átutalásokat eszközölni. — A Forradalmi Kormányzótanács XII. sz. rendelete. Tanácsköztársaság Hivatalos Lapja, 1919. III. 27.
