Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szigetvári István: Munkástanácsi jegyzőkönyvek a Magyar Tanácsköztársaság idejéből : adatok a gyári munkásigazgatás történetéhez / 159–170. o.

MUNKÁSTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉBŐL (Adatok a gyári munkásigazgatás történetéhez) A magyar levéltárakban őrzött, és a Tanácsköztársaság gazdasági intézkedéseire, s ezen belül is elsősorban az üzemigazgatásra vonatkozó anyagnak töredékes volta köztudomású: sajnos a magyar munkásosztály forradalmi hagyományait bemutató Munkástanácsok irataiból, ülés-jegyzőkönyveiből az utókor számára nagyon kevés maradt fenn.

1 A Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár

2 irataiban végzett kutatómunka során kerültek elő az itt közreadott, az 1919. március 22. és 1919. április 3. közötti időből származó munkástanácsi jegyzőkönyvek: adatok a munkásigazgatás történetéhez. Ismeretes, hogy már a Tanácsköztársaság kikiáltását követő első napokban megjelentek a Forradalmi Kormányzótanácsnak és a Szociális Termelés Népbiztosságának olyan alapvető intézkedései, amelyek nemcsak politikailag, de gazdaságilag is birtokba vették a hatalmat és a népgazdaság szocialista átszervezésének alapjául szolgáltak. Március 26-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete 1 Sárközi Zoltán Munkástanácsi jegyzökönyvek a Magyar Tanácsköztársaság idejéből c" forrásközlése, mely a Feltén és Guilleaume Kábel-, Sodrony- és Sodronykötélgyár Rt. munkástanácsi jegyzökönyveit közli, egyedül a Salgótarjáni Acélgyár munkástanácsi jegyzökönyveinek fennmaradását említi. Levéltári Közlemények XXVII. évf. (1966) 1. sz. 139. old. 2 A magyar faáru és bútorgyártás területén tekintélyes helyet elfoglaló vállalat abból az asztalosműhelyböl fejlődött ki, melyet Lingel Károly 1864-ben a VII. kerületi Rózsa utcában alapított. Az alapító az egyéni vállalatot 1908-ban közkereseti társasággá bejegyezte, s ugyanakkor fiait, Lingel Károlyt és Lingel Jánost cégtársul fogadta. Az átalakulás olyan időszakban történt, amikor már hazánkban is felváltotta a szabadversenyes kapitalizmust a monopolkapitalizmus. A közkereseti társasági forma elsősorban megfelelő összegű alaptöke növekedést biztosított az egyéni vállalattal szemben, s egyben gyártmányainak minőségi javítása és a gyártás mennyiségi növelése révén a versenyképesség fokozását, a termelőeszközök nagyobb fokú kihasználását is jelentette. Ugyanakkor pedig az egyre terjeszkedő Rózsa utcai törzsgyárban, majd 1911-ben a Török dűlőben, a VII. kerületi Pillangó utcában, az ún. „külső gyárban", műhelyek és raktárak építésével új termelőeszközök beállítását tette lehetővé. A vállalat tevékenysége az első világháborút megelőző években az adott körülmények által megszabott keretek között folyt. A faáru- és bútorgyártás minden ágában erősen megnövekedett forgalmat bonyolított le és a termelés mind a Rózsa utcai törzsgyárban, mind az 1911-ben épített új gyárban kielégítő volt. A háború azonban a vállalat termelését és tevékenységét természetesen erősen befolyásolta. Ennek következtében fokozottabb mértékben került a hadviselés érdekeinek szolgálatába is. A világháború egész ideje alatt a legkülönbözőbb és legbonyolultabb lőszer- és egyéb ládákat, valamint gépfegyver, nyeregfa idomdarabokat stb. gyártott évi 3—4 millió korona értékben. A vállalat ebben az időszakban kb. 150—200 munkást foglalkoztatott. (Budapest Főváros Levéltára, Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár, Titkárság 4. doboz — Löszerláda ügyek.)