Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Ember Győző: Levéltári rendeltetés – levéltárosi hivatás / 3–20. o.

Levéltári, rendeltetés — levéltárosi hivatás 11 még üzletnek sem utolsó dolog. Az iratkezelés megjavítását célul tűzték ki, s e cél érdekében leghatékonyabb eszközként a levéltárakat használták fel. Annak, hogy a választás a levéltárakra esett, két oka volt. Az egyik az, hogy a levéltárak az iratkezelés kérdéseinek a legjobb szakértői, hiszen századok iratkezelésének ismerői. A másik az, hogy a levéltárak nagymértékben érdekeltek abban, hogy az iratkezelés jó legyen. Nem közömbös számukra, hogy a szervek és személyek működése során keletkező vegyes értékű iratokból gyorsan és könnyen ki lehessen válogatni a maradandó értékűeket, hogy ezek az iratok még a levéltáron kívül olyan ideális rendben legyenek, amely mind az iratképző szervek és személyek érdekeinek, mind pedig a levéltári kívánalmaknak megfelel. Az a mód, ahogyan a levéltárakat az iratkezelés szolgálatába állították és így ismét közel hozták az irattárakhoz, amelyektől a korábbi fejlődés során eltávolodtak, más a Szovjetunióban és más az Egyesült Államokban. A Szovjetunióban az irattárakat és az iratkezelést a levéltárak szakmai irányítása és ellenőrzése alá helyezték, annak a kettős alárendeltségi rendszernek a keretében, amelyet nálunk is jól ismerünk. Az iratkezelés és az irattárak szakmai irányítását és ellenőrzését azonban nem magukra a levéltárakra bízták, hanem a levéltári igazgatásnak a hálózatára, amely a levéltári hálózatnak megfelelően épült ki, ha nem is olyan mély szintig lemenőén, mint a levéltári hálózat. Ez a levéltári igazgatási hálózat, amelynek feladatai közé tartozik maguknak a levéltáraknak felső szinten teljes, alacsonyabb szinteken pedig — ahol a levéltárak a tanácsokhoz tartoznak — csupán szakmai irányítása és ellenőrzése is, a megfelelő szintű levéltárakkal szorosan együttműködik. Ennek a levéltári igazgatási hálózatnak a dolgozói is levéltári szakemberek, képzett levéltárosok, akik a levéltári munkának egyik sajátos területén működnek, amely terület túlnyomóan igazgatási jellegű, amellett azonban tudományos vonatkozásai is vannak. Hazai viszonyokra áttéve a szovjet gyakorlatot, annak nálunk az felelne meg, hogy a Levéltári Igazgatóságnak lenne egy részlege, amely az Országos Levéltár gyűjtőkörébe tartozó szerveknek az iratkezelését és az irattárait irányítja és ellenőrzi szakmailag, lennének továbbá megyei és fővárosi levéltári igazgatóságok is, amelyek szakmailag irányítanák és ellenőriznék mind a megyei és fővárosi tanácsi levéltárakat, mind pedig e levéltárak gyűjtőköri szerveinek iratkezelését és irattári munkáját. A Levéltári Igazgatóságot természetesen Levéltári Főigazgatóságnak kellene nevezni, mint ahogyan a Szovjetunióban is ez a neve. Ez a Főigazgatóság lenne mind a levéltáraknak, mind pedig az igazgatás egyik jelentős, valamennyi szakágazatot egyaránt érintő, s tulajdonképpen önálló szakágazatnak is tekinthető területének, az iratkezelés ügyének, megfelelő hálózattal rendelkező, központi igazgatási szerve, mint ahogyan ez a funkciója a Szovjetunióban. Maguk a levéltárak pedig, sem az Országos Levéltár, sem a tanácsiak, nem foglalkoznának az irattárak és az iratkezelés irányításával és ellenőrzésével, mint ahogyan nem foglalkoznak a Szovjetunióban sem. Nem lenne rossz megoldás. Másfajta megoldást választottak az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban a levéltári igazgatásnak nincsen olyan központosítot" tan egységes szervezete, mint a Szovjetunióban, nincsen levéltári főigazgatóság, nincsenek levéltári igazgatóságok. A levéltárak szervezeti hovatartozása tekintetében igen változatos a helyzet. Központi levéltára csak 1934 óta van az Egyesült Államoknak. Korábban a