Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - IRODALOM - Baraczka István: Übersicht über die Bestände des Brandenburgischen Landeshauptarchivs Potsdam (Staatsarchiv Potsdam) Teil I–II. (Veröffentlichungen des Brandenburgischen Landeshauptarchivs, Bd. 4–5.) Weimar, 1964–1967. / 146–148. o.

Irodalom 147 A Brandenburgi Tartományi Levéltárat tulajdonképpen 1883-ban szervezték meg a Porosz Titkos Állami Levéltár keretében egy részlegként; sorsában lényeges változás nem következett be a harmincas évek során sem,, amikor Staatsarchiv für die Provinz Brandenburg und die Reichshauptstadt Berlin néven annak egyik osztálya lett. Iratanyaga alig haladta meg az 5000 iratfolyómétert. Ha meggondoljuk, hogy azóta az iratanyag több mint négyszeresére nőtt, és ebből csupán 1950—1960 között 10 000 iratfolyómétert tett ki a szaporodás, értékelhetjük kellőképpen a leltárkészítők kitűnő munkáját. A megnövekedett iratanyag begyűjtésének mennyiségi problémáin túlmenőleg nagyon lényeges gyűjtőköri elhatárolási kérdéseket is meg kellett oldani. Elsősorban a Német Központi Levéltárral (Deutsches Zentralarchiv) szemben merültek fel ilyenek, mert ez van hivatva a hajdani porosz állam levéltári anyagának gondozására. Figyelemre méltó és nagyon tanulságos a kötetek szerkesztőjének a bevezetőben előadott gyűjtőköri fejtegetése. Kitűnik ebből, hogy elsőrendűen fontosnak a kutatók várható igényét tekintették a gyűjtőköri elhatárolásoknál, de ugyanakkor arra is törekedtek, hogy a provenienciakat épségben hagyják és szigorúan szem előtt tartották a fondok megbonthatatlanságának elvét. Az iratanyag rendszerezésénél is a várható kutatási igényeknek megfelelően és szakszerűen oldották meg a problémákat. A fondtagolás alapjául egy adott társadalmi korszakban az államapparátus struktúrája szolgált, de a több korszakon átnyúló fondot együtt hagyták; (pl. jogszolgáltatási, vagy rendőrségi fond esetében). Egyes szervek regisztratúráiból a jogelődök regisztratúráit kibontották, de egyes sorozatok esetében (pl. a telekkönyveknél) — véleményünk szerint igen helyesen — összehozták a megosztott részeket. Mindkét kötetben az állagok egy-egy territórium keretébe vannak foglalva. Az egyes állagok tárgyalása előtt a territóriumok rövid története szerepel; még pedig az első kötetben Kurmarké, Neumarké és Niederlausitzé külön-külön, míg a második kötetben Brandenburg tartomány, Potsdam kerület, Berlin város, Frankfurt (Oder) kerület egészére egy rövid történeti összefoglaló vezeti be az egész kötetet. Ez utóbbi kötet abban ís eltérést mutat az első kötethez képest, hogy a jogszolgáltatás szerveinek, valamint a birodalmi hatóságoknak a nem állami regisztratúraképzőknek állagai a területtől függetlenül nyernek tárgyalást. (Némi hiányérzettel kell megjegyezni egyébként, hogy a territóriumok rövid történetére a tartalomjegyzék nem utal, holott azok általában több lapra terjednek.) E kisebb disszonanciáért bőségesen kárpótolja az érdeklődőt az egyes állagok következetes és egységes ismertetése. Minden egyes állag tárgyalását létrehozójának rövid története vezeti be. A szerv e rövid történetében megtaláljuk keletkezésének idejét és indokát, funkcióját és illetékességi körét, alá- és fölérendeltségét, jogállását az államapparátusban, feloszlatását vagy esetleges átszervezését. Az azonos jellegű — főként alacsonyabb szintű — szervek működése során keletkezett állagok esetében természetszerűen csak egy ízben említi a leltár a szükséges tudnivalókat (pl. kataszteri hivatal, alsófokú jogszolgáltatási szerv állagai esetében). Az állag története tájékoztat az anyag levéltárba érkezéséről, előbbi őrzési helyéről, és ami a kutatót különösen érdekelheti: az állag esetleges veszteségeiről, másutt található kiegészítő részeiről. Közli ugyanakkor azt is, ha az állag teljes és károsodás az idők folyamán nem érte. Az állam mennyiségi adatai mellett a keletkezési adatok is szerepelnek, mégpedig külön az oklevelek, térképek és akták részletezésében. Az állag tagolódására nézve adott felvilágosítások nagy vonásokban utalnak ugyan a tagolt részek tartalmára, de semmiképpen sem pótolják a levéltári segédleteket. Ez utóbbiakat sorolja fel ugyanis az állagismertetés következő fejezete. — A dolog természetéből következik, — egyébként bevezetőjében a szerkesztő is utal rá — hogy levéltári segédlet tekintetében az 1950 óta begyűjtött állagok szegényesebbek, mint a régebben levéltárban lévők. A közelmúltban begyűjtött iratok nagy mennyiségének levéltári segédletekkel való ellátása még hosszú időre a levéltár munkatársainak egyik fő feladata marad. Az egyes állagismertetésekhez fűzött irodalmi utalások nem lépnek fel egy teljes bibliográfia igényével. Inkább arra törekszenek, hogy hivataltörténeti, meg helytörténeti feldolgozásokra utaljanak még akkor is, ha azok nem ütik meg minden esetben a szigorú tudományosság mércéjét. A fentebbiekben elmondott ismertető adatok az egyes állagok esetében nagyon különböző mértékűek és értékűek. Igen sok tényező befolyásolja kibányászásukat és közölhetőségüket, illetőleg közlésüket. Dicséretére szól a kötetek munkatársainak az, hogy a tudományos és 10*