Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - IRODALOM - Szűcs László: Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreisch-Ungarischen Monarchie (1914–1918). Bevezetőt írta és szerkesztette: Komjáthy Miklós. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 10.) Budapest, 1966. / 333–336. o.

332 Irodalom oklevél feldolgozása dicséri. Herepei János az erdélyi — jobbára orvosokkal foglalkozó — anyagot bocsájtotta rendelkezésre. Zsoldos Jenő útleírásokban és kiadott oklevéltárakban sze­replő vonatkozásokat dolgoz fel. Már a IX. kötet előszavában szó esett arról, hogy az Oklevéltár X. tartalmazni fogja az eddigi ismereteink szerint legkorábbról datált magyarországi zsidó oklevél szövegét. Ez az igen jelentős történeti adalék a korábbról ismert (MZsO. I.'Bp. 1903. no. 9.) 1225-ös magyar— zsidó oklevélidőhatárt csaknem száz évvel korábbra, az 1150-es évekre hozta előre. Az említett oklevél a más forrásokból (Kovács M.: Könyv és könyvtár a magyar irodalom életében. Bp., 1963. 92—94. 1.) már ismert Gutkeled-nemzetséggel foglalkozik. A magyar medievisztika más vonatkozásokban is fontos helytörténeti forrásokkal gazda­godott a X. kötet — ez ideig kiadatlan —anyaga révén. Az 1374—1469 közötti időszakból po­zsonyi érdekű adás-vételi, jogi okiratok, az 1381—1462-es periódusból pedig budai királyi okle­velek és leiratok kerültek kiadásra. Más városok történeti anyagából is, mint pl. Vasvár, Ikervár, Fehéregyház stb. eddig ismeretlen források segítik a helytörténeti kutatásokat. Az Oklevéltár X. kötetének XVI— XVII. századi anyaga felöleli a hódoltsági és a csá­szári területeket egyaránt. Néhány politikai jellegű irat (mint pl. követi jelentés vonatkozó része 1573-ból, amely Buda centrális jellegét említi, vagy kultúrtörténeti leírás 1578-ból a budai pasa valláspróbájáról), arra mutat, hogy a meghatározott tematika nem zárja ki a rokontudomá­nyok érdeklődését, sőt azok számára is fontos forrásértékkel rendelkezik. Vonatkozik ez különösen a kötet törzsanyagát kitevő, a kőszegi zsidókkal és azok adás-vételi, ügyes-bajos dolgaival kapcsolatos iratokra. Történeti forrásérték szempontjából ez a gyűjtés elegendő anyagot tartalmaz a városka zsidó-történeti feldolgozásához, amely egyben a külföld felé irányuló, nyugat-magyarországi átmenő kereskedelem kutatásához is jelentős adatokkal járul hozzá. A X. kötet záró éve, 1766, nem különösebb történeti dátum, csupán szerkesztési szempontok megkövetelte szükségszerűség. Az értékes forráskiadvány használhatóságát nagymértékben emelik a jól szerkesztett mutatók; név-, földrajzi és tárgymutató áll a kutatók rendelkezésére. Az MZsO X. kötete immár hagyományosan hozzájárul az elkészítendő magyar—zsidó történeti bibliográfiához. A szerkesztő ebben az évben Büchler Sándor egyetemi magántanár munkásságát értékeli és levelezését dolgozza fel. Büchler, aki kutatásai eredményeként számo« oklevelet tett közzé 1894-től a Magyar—Zsidó Szemle hasábjain, és legjelentősebb munkájá­ban (A zsidók története Budapesten. Bp. 1901.) az oklevelek egész sorát mutatta be, soha nem vett részt az MZsO munkájában. Sőt az 1903-ban kiadott I. kötet szigorú kritikusa volt. Írásainak bibliográfiáját e sorok írója állította össze (Büchler Sándor irodalmi munkás­sága. Bp., 1967. Klny a MZsO-ból.) és ez alkalommal egy pótlással kiegészíti: 8/a Atheneaum kézi lexikona. A tudományok er-cziklopédiája. Szerk. Acsády Ignác, Bp., 1892—1893., 1904. Büchler a magvar—zsidó történeti címszavak szerzője volt. Az MZSO XI. kötete, melyben a fent már vázolt szerkesztési elvek alapján és a megelőző kötetek külső formáját követve, ez alkalommal 1070 eddig ismeretlen oklevél került kiadásra, három fő forrásból merítette anyagát. A pozsonyi városi levéltár újonnan rendezett fOndjaiból részben kiegészült a korábban már közzétett (1. MZSO IX. Bp., 1966.), a pozsonyi zsidóság történetét tartalmazó gyűjtés. A most feltárt pozsonyi oklevelek képezik a XI. kötet legrégebbi anyagát, az 1446—1568 közötti évkörből mintegy 30 tételben. Az anyag érdekessége, hogy a közölt iratok jobbára a zsidók 1526. évi kiűzetése után íródtak. Tar­talmi vizsgálatuk fontos útmutatásokat nyújt a város gazdasági helyzetéről a mohácsi vészt követő években, különös tekintettel arra, hogy e helyzet a kiűzetéssel — a várakozással ellen­tétben — nem javult, hanem romlott. A soproni vármegyei levéltárból kiadott okmányok körül­belül azonos számban szerepelnek, de nem csoportosulnak egy téma köré. A soproni és az ún. „Hét község" zsidó lakosságával foglalkozó iratok nagyobb része külön kötetben jelent meg (1. MZSO VI. Bp., 1961.), a most közreadott anyag a közgyűlési iratok csomóiból került elő. NéháíV oklevél újabb adatokat tartalmaz a bécsi Wertheimer-család és Sopron város kapcso­latain.'!, valamint a város tartozásairól. A XI. kötet legnagyobb tételszámot adó forrása a Budapesti Fővárosi Levéltár. A buda­pesti zsidóságra vonatkozó oklevélanyag feltárását Büchler Sándor A zsidók története Buda­pesten című munkájában (Bp., 1901.) kezdte meg, majd 1903-tól az MZSO kötetei is tartal­maztak Buda, illetve Pest zsidó történetével kapcsolatos okleveleket. A most kiadott források a - várostörténet olyan összefüggéseit mutatják be, melyek tárgyalására eddig nem került sor. A budai tanácsülési jegyzőkönyv már 1688-tól tartalmaz zsidó érdekű bejegyzéseket, a budai bírói jegyzőkönyv 1708-tól közli a városi kereskedelemben szereplő zsidóság kisebb­nagyobb peres ügyeit, a pesti tanácsi jegyzőkönyv pedig 1701-től foglalkozik az MZSO-t érintő kérdésekkel. Mindhárom jegyzőkönyvben túlnyomó részt adóproblémák és kölcsön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom