Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.
Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten 217 A. fővárosi hivatalnokréteg és értelmiség vizsgálatánál tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyházi középréteget sem. Azt a különös jelenséget tapasztaljuk ezzel kapcsolatban, hogy szemben külföldi városokkal, ahol a templomi javadalmiakat a polgárság különböző rétegei számára tartották fenn, 81 a magyar fővárosban alig találunk helyi származású papokat. Nálunk tehát nem volt szüksége a polgárságnak, elsősorban a patríciátusnak, hogy fiai elhelyezésére igénybe vegye az egyházat. Más helyen rámutattunk arra, hogy kevés gyermek született a polgárcsaládokban, még kevesebben érték meg a felnőtt kort, és így az életben maradt polgárgyermekek apjuk foglalkozását folytatva is megélhettek. 82 Pedig mentek azért papi pályára budaiak és pestiek is: más városok egyházi javadalmaiban sok fővárosit találunk. Ezek azonban többségükben nem patrícius, hanem plebejus, vagy középpolgári származásúak voltak. 83 A legjobban mutatja a helybeliek háttérbe szorulását a Boldogasszony-plébánia, a budai németek egyháza, a főváros főplébániája. Plébánosát a Jogkönyv értelmében a polgárság választotta, 84 mégsem az ő fiai jutottak birtokába. 1441-ben a magyar, és bizonyára nemes Tornallyay János a plébános, akit nyilván a király erőszakolt a városi tanácsra. 85 1446-ban Széchy Dénes prímás (lehet, hogy a polgárság kérésére), meg akarta fosztani javadalmától, amelyet a boroszlói egyházmegyei, tehát feltehetően német, vagy németül tudó Bagnitzi Ferencnek adott. 86 Rövidesen azonban a szintén magyar nemes Bánfalvi Bárius Miklós királyi alkanceílár lett a plébános. 87 Ettől kezdve hosszabb ideig úgy látszik, hogy a javadalmat a királyi kancellária tisztviselői számára tartották fenn. Báriust Aloch István, zágrábi olvasókanonok, V. László osztrák kancellárja (egy időben Ciliéi Ulriké is), követte. Ö lehetett az az István plébános, akii464-ben Várday István főkancellár mellett a kancellária tényleges munkájából is kivette részét. 88 Utóda, a magyar Matucsinai Gábor alkanceílár, majd kancellár egyelőre felszentelés nélkül 81 L. pl. Aloys Schulte: Der Adel und die deutsche Kirche im Mittelalter. Studien zur Sozial-, Rechts- und Kirchengeschichte. (Kirchenrechtliche Abhandlungen, hsgg. von Ulrich Stutz). Stuttgart, 1910, 245—46, stb. 82 Kubinyi: Budai és pesti.... i. m. 233—34. 83 Pl. Budai Bálint esztergomi, János váci, Farkas és Lőrinc pozsonyi kanonokok, Pesti Gergely barsi főesperes, Pál váci kanonok, Ambrus kői custos. Középpolgári családok tagjai Bozorád Gergely pozsonyi kanonok, Cserbokor László — egy mészáros-család sarja — Csanádi prépost. Alacsonyabb rangú papok: Pesti Imre esztergomi karpap, Budai Márton apostagi oltárigazgató. Adatainkat bőven lehetne szaporítani. [Ol. Ft. Esztergomi káptalan magánlevéltára Lad. 25. fasc. 3. nr. 2; Lád. 53. fasc. 3. nr. 27; Lad. 71. fasc. 2. nr. 4. — Knauz Nándor: A budai káptalan regestái 1148—1649. Magyar Tört. Tár 12 (1863) 123. sz. — Dl. 88803, 18438. — Pozsonyi kápt. lt. Protocollum Budense (fényképmásolata a BTM-ben) 135—36, 171—72. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. IV. k. Bp., 1907, 136. — Ortvay Tivadar: Pozsony város története. III. k. Pozsony, 1894, 285, 291—92. — Reizner János: Szeged története. IV. k. Szeged, 1900, 131. — Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I. k. Bp., 1902, 59. — Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok. 1100—1900. Esztergom, 1900, 120, 125.] 8 * Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Herausgegeben von Karl Mollay, (Mon. Hist. Budapest. I. k.) Budapest, 1959, 67. o. 23. cikkely. 85 Ol. Ft. Esztergomi prímási lt. Arch. eccl. vetus nr. 46. » 8 Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. IL k. Bp., 1938, 930. sz. 87 Ol. Ft. Esztergomi kpt. magánk. Lad. 45. fasc. 12. nr. 8. — Lukcsics i. m. II. k. 1130, 1324. sz. — Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok, 91 (1957) 582 88 Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. II/2. k. 3509, 3517, 3520, 3522. sz. — Dl. 15482, 15623. — Ol. Ft. Pozsony v. lt. 4700. — Ol. Ft. Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 348. 5 Levéltári Közlemények
