Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.
76 Sashegyi Oszkár III. A birodalmi alkotmány és Magyarország A Schwarzenberg-kormánynak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy Ausztria népei alkotmányt követeltek. Legfőbb célkitűzése a Birodalom közjogi egységének biztosítása lévén azt kívánta, hogy a Birodalom közjogi egységének alapelvei az új alkotmányban kifejezést nyerjenek. Már január elején elkezdte az új alkotmánytervezet kidolgozását, 39 tekintet nélkül a kremsieri parlament alkotmányozó bizottságának munkájára. A január 20-i minisztertanács pedig már azt is elhatározta, hogy a kremsieri parlament feloszlatását azzal indokolják majd a nyilvánosság előtt: az új alkotmányt szélesebb alapokra kellett fektetni, mint azt a német és szláv képviselőkből álló Reichstag megtehette. 40 Bármilyen titokban készült az olmützi alkotmánytervezet, az új, egységes birodalmi alkotmány kérdése 1849 januárjában—februárjában a közvéleményt is foglalkoztatta, sőt a kormány erről a magyar konzervatívokkal informatív jellegű tárgyalásokat is folytatott. Amikor Andrássy György január első felében Olmützben járt s Hübnerrel, Schwarzenberg titkárával, a Monarchia egységének biztosításához szükséges eszközökről tárgyalt, ezek között az egységes birodalmi alkotmány kérdése is felmerült. Pozsonyba visszatérve, Andrássy január 18-án emlékiratban rögzítette a teendőkkel kapcsolatos nézeteit. 41 Miután Windischgrätz főhadiszállásán járt, az emlékirat egy másolatát neki is megküídötte. 42 Andrássy ebben az emlékiratában elismeri, hogy a Monarchia egységének az alkotmány egységén kell alapulnia. Ez az alkotmány azonban szerinte csak főbb vonásaiban lehet egységes, részleteiben nem, nehéz lenne ugyanis Olaszországot és Magyarországot, Tirolt és Galíciát egy kaptafára húzott alkotmánnyal jól kormányozni. Az összmonarchia számára tehát — Andrássy véleménye szerint — csak bizonyos alkotmányos alapelveket kellene rögzíteni, a részleteket pedig az egyes országok helyi szükségleteihez kellene idomítani, azok közreműködésével. Schwarzenbergék tehát tudták, hogy a magyar konzervatívok nem utasítják el a limine az egységes birodalmi alkotmány gondolatát. Azt is tudták azonban, hogy az általuk kidolgozott alkotmánytervezetet Apponyiék (akikkel azt még az alkotmány kihirdetése előtt közölték) kedvezőtlenül fogadták. Remélhették-e, hogy az új alkotmány a magyarországi lakosság más rétegeit kielégíti majd? Ügy látszik, hogy egyes emlékiratokból erre következtettek. Magyar részről is készült néhány olyan emlékirat ebben az időben, amely a Birodalom újjászervezését más alapokon képzelte el, mint azt a konzervatívok kívánták. Ezek között különleges helyet foglal el az a „Jánffy" névvel szignált, amely Pesten kelt, 1849. január 3-án,* 3 tehát Windischgrätz csapatainak bevonulása előtt. Ez az egyébként ismeretlen személy emlékiratát Ferenc Józsefnek, Windischgrätznek, az osztrák minisztériumnak és — a magyar országgyűlésnek ajánlotta. Jánffy a konzervatívokkal egyetértőleg elveti a nemzetiségek egyenjogúságának elvét, s azt állítja, hogy az a birodalmi egység felbomlásának csíráját hordja magában. Szerinte a Birodalom integritását csak úgy lehet biztosítani — s ez olyan javaslat, amivel a konzervatívoknál eddig nem találkoztunk — ha a „praeponderans" nemzetiségek szövetségét hozzák létre. Az ő elképzelése szerint a Habsburg Birodalom hat egymással védelmi szövetségre lépő, önálló és független, alkotmányos országból állana, mindegyikben egy praeponderans nemzetiséggel, és nemzeti kisebbségekkel. Ezek az országok a következők lennének: Magyarország (Erdéllyel, de Horvátország nélkül), Illirország (Horvátországgal és Dalmáciával), Csehország (Morvaországgal és Sziléziával), Ausztria (Stájerországgal és Észak-Tirollal), Lombardia (Velencével és Dél-Tirollal), Galícia (Lodomériával és Bukovinával). Ezekhez hetedikként csatlakoznék Bécs, mint a szövetségi hatalom székhelye, környékével. A szövetséges országok saját honvédséggel rendelkeznének, de emellett egy közös, szövetségi hadsereget is fenntartanának. Részt vállalnának az államadósság törlesztéséből, s létrehoznák a vámuniót. A törvényhozó hatalmat az uralkodó a népképviseleti országgyűlésekkel osztaná meg, a végrehajtó hatalmat pedig az uralkodó nevében a helytartók gyakorolnák, a felelős miniszterek által. Jánffy szerint a szövteségi államok alkotmányának főbb vonásai azonosak lennének. Központosítás vagy szövetség — ez volt az alternatíva, amely felett a korabeli birodalmi sajtó vitázott. 44 A magyar konzervatívok általában csak Magyarország Ausztriába olvasztása 39 Schütter, Hanns: Versäumte Gelegenheiten. Die oktroyierte Verfassung vom 4. März 1849. Zürich—Leipzig—Wien 1920, 7. 1. 40 Uo. 5—6. 1. 41 Andics IL k. 353. 1. 42 O. L. D 8. ad 5/P. A. S. 43 Lásd az 5. sz. iratot. 44 így pl. a Figyelmező 1849. febr. 14 és 15 (21—22. sz.).
