Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Györffy György: Egy XI. századi magyarországi palimpszeszt / 3–8. o.

Egy XI. századi magyarországi paÜmpszeszt 7 felében készült, de minden valószínűség szerint Nagyváradon őrzött egykorú előkép után. A szakállhoz csatlakozó oldalhaj a baloldalon gyöngysorszerűen van ábrázolva, úgy mint Orseolo Péter magyar király (1038—1041, 1044—1046) ólompecsétjén látható.

15 A pecsétkép másik jellegzetessége a ruha redőzete a mellen; ezt ugyanis merev V alakú ráncokkal jelenítette meg a pecsétvéső. Ha végigtekintünk a X—XII. századi német királyi és császári pecséteken, azt tapasztaljuk, hogy III. Ottó trónképén még egyenes vonalú, V alakú rédőket véstek. II. Henrik, II. Konrád és III. Henrik trónpecsétein a merev V és U alakú redők mellett

16 lágy anyagszerűen leomló redőket is metszettek, de IV. Henriktől kezdve, második pecsétje kivételével,

17 kizárólag naturális hatásra törekvő textilábrázolást találunk. Régies V alakú redők láthatók I. Fülöp francia király — IV. Henrik és I. Béla kortársa — pecsétjén is.

18 Pecsétképünkön a redők merev V alakú ábrázolása korhatározó értékű. Bár a nyugati pecsétanyagban a fenti pecsét pontos előképére nem akadunk, úgy vélem, hogy e csekély ikonográfiái és szfragisztikai összehasonlítás elégséges annak megállapítására, hogy valóban I. Béla kiráíly pecsétjének maradványával állunk szemben. A pecséttel kapcsolatban meg kell emlékeznem két kutató régebbi véleményéről. Erdélyi László 1906-ban mellékesen megjegyezte, hogy a hamis 1055-i oklevélre valamelyik későbbi Béla pecsétjét helyezték át, 1908-ban pedig XIII. századi királypecsét töredékét vélte felismerni benne.

10 IL, III. és IV. Béla király, valamint a XIII. századi magyar királyok pecsétjei azonban fennmaradtak s így megállapíthatjuk, hogy ez a lehetőség szóba sem jöhet. Erdélyi 1906-ban még azt a lehetőséget is felvetette, hogy az 1055-i hiteles példány pecsétjét tették át a hamis példányra.

20 A hiteles példány két pecsétje azonban 1402-ben még megvolt, egy pecsétjéről pedig — mint fentebb láttuk — a XVIII. században állapították meg, hogy azonos az ismert idézőpecséttel. Ugyanakkor a hamisítvány a XIV. századra már elkészült. Jakubovich 1933-ban az idézőpecséttel foglalkozván azt a véleményt kockáztatta meg pecséttöredékünkről, hogy a hamis oklevélre a pecsétet is hamisították.

21 Ez a nézet azonban alaposabb megfontolás után képtelenségnek bizonyul. Ha ugyanis I. Endre hamis oklevelére pecsétet hamisítanak, akkor nyilván I. Endre pecsétjét hamisítják rá, melynek előképe amúgy is az apátság birtokában volt. Olyan pecséthamisítás, mely szerint egy hamis iratra nagy műgonddal és fáradsággal tudatosan rossz pecsétet hamisítanának, nem képzelhető el. 171. Üj felvételeket ad: /. Deér: Die heilige Krone Ungarns. Wien 1966. 13. tábla és László Gyula: Szent László győri ereklyetartó mellszobráról. Arrabona 7 (1965) 188—195. Annak a feltevésnek, hogy a hermán I. László arcát III. Béla után formázták volna meg, ellentmond az, hogy III. Bélát pecsétéin nem kétágú szakállal ábrázolták (ld. Fejérpataky László: III. Béla király oklevelei. Budapest 1900. 5,9). 15 Huszár Lajos: Péter király ólombullája. Magyar Múzeum. 1947. Decemberi szám, 13. oldal. 16 Posse i. m. I. Taf. 10. n. 1; Taf. 11. n. 2; Taf. 12. n. 2, 3; Taf. 13. n. 1, 2, 4; Taf. 14. n. 1, 2. 17 Uo. Taf. 16. n. 2. 18 /. Roman: Manuel de sigillographie Francaise. Paris 1912. Pl. IV., n. 1. 19 A tihanyi apátság kritikus oklevelei 46. 1; PRT. X. 21. 20 I. h. 15. 21 I. h. 60—61.