Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba 71 Az általa lefektetett alapelveknek megfelelően kívánta Windischgrätz Magyarország, Horvátország és Erdély újjászervezésének megindítását. E célból szükségesnek tartotta, hogy az uralkodó megbízható, a helyi viszonyokkal ismerős férfiakat hívjon össze, az országon kívül, akik azután a minisztériummal együtt tervezetet dolgoznának ki arra nézve, hogyan lehetne ezeknek az országoknak a birodalom többi részével való szorosabb kapcsolatát létrehozni, a nemzetiségek érdekeit is tekintetbe véve. Mindjárt meg is nevezte azokat a férfiakat, akiket e feladatra alkalmasnak tartott: ilyen lenne szerinte Apponyi György, a volt magyar kancellár, Jósika Sámuel, a volt erdélyi kancellár, Kulmer Ferenc tárca nélküli miniszter, az ifjabbik Zichy Ferenc, Dessewffy Emil, továbbá Wirkner Lajos, a volt magyar kancellária udvari tanácsosa, a magyarországi viszonyok és személyek kitűnő ismerője, és Járy (Tretter) György, a pesti váltótörvényszék német származású és érzelmű, ügyes tollú ülnöke. Windischgrätz ehhez a leveléhez csatolta az általa létrehívott katonai kerületek átnézetét. A német kerület kialakítására vonatkozó miniszteri kívánsággal kapcsolatban megjegyezte, szerinte nem lenne helyes a németlakta területből külön kerületet létesíteni, e terület kis terjedelme miatt. Kempen tábornoktól nyert értesülése szerint a német lakosság Pozsonyban és Mosón, Sopron és Vas megye több vidékén hőn óhajtja a szoros kapcsolatot Ausztriával, sőt az abba történő beolvasztást, s ő utasította Kempent, hogy ezeket a kívánságokat megfelelő módon támogassa. Stadion figyelmét pedig felhívta ezeknek az érzelmeknek a német sajtó és népiratok általi szítására és arra, hogy e vidékekre az alsóbb néposztályokhoz tartozó agitátorokat küldjenek ki, akik az Ausztriával és Stájerországgal való összeolvasztás vágyát élesztgetnék. Windischgrätz e levelével lezárult a Rosenfeld-terv által kiváltott vita s megkezdődött a magyar konzervatívokkal folytatott tárgyalások időszaka. //. Konzervatív tervek A magyar konzervatív párt vezérei, Apponyi György és Jósika Samu az ellenforradalom kezdetétől fogva igyekeztek a magyarországi ügyek irányítását a maguk kezébe ragadni. Salzburgból, ahová a forradalom elől menekültek, szeptember elején a császárné titokban Bécsbe rendelte őket, az osztrák kormány azonban nem merte őket nyíltan felhasználni, s a birodalmi fővárost nemsokára ismét el kellett hagyniuk. Jósika novemberben tért oda vissza, amikor őt Windischgrätz főhadiszállására rendelte. A volt erdélyi kancellár Windischgrätzcel viszonylag könnyen szót tudott érteni, a miniszterekkel folytatott tárgyalásain azonban feltárult a szakadék, amely a magyar konzervatívok és az osztrák kormány nézetei között tátongott. Jósika ekkor csak annyit tudott elérni, hogy Magyarország jövendő sorsa fölött egyelőre nem döntöttek, s megígérték, meg fogják hallgatni „megbízható férfiak" nézeteit a magyar kérdésről. Azt azonban nem ajánlották fel neki, hogy a tábornagyot Magyarországra kísérje, s így az itteni ideiglenes kormányzat kialakítására nem nyert közvetlen befolyást.

18 Januárban azután Jósika és Apponyi ismét Bécsbe ment, hogy "most már minden eszközzel presszionálja a kormányt a magyarországi politika kialakítása tekintetében. Schwarzenberg ekkor maga szólította fel őket, nyilatkozzanak Magyarország újjászervezésének kérdésében — bár ugyanakkor Windischgrätznek megjegyezte, hogy bizalmatlan az „ultramagyar" irányzattal szemben.

19 Feltűnő, hogy a fennmaradt és általunk ismert konzervatív emlékiratok között egy sincsen, amely kétségtelenül Apponyi vagy Jósika tollából származnék. Ennek fő oka a konzervatívoknak az az időhúzó taktikája, amellyel az elvi kérdések eldöntését a háború utánra kívánták halasztani, amikor — úgy gondolták — előnyösebb helyzetből tárgyalhatnak. Ezt igyekezett Jósika is elérni, amikor novemberben a schönbrunni főhadiszálláson tárgyalt,

20 s ugyanakkor Wirkner Lajos is ebben az iránybari igyekezett befolyásolni a tábornagyot. Wirkner, amikor Windischgrätz felszólította, kövesse őt Magyarországra, ez elől kitért, arra hivatkozva, hogy ezzel családját veszélyeknek tenné ki, s hogy Magyarországon amúgy sem lehet semmi határozott intézkedést tenni addig, amíg az ország békében nincsen. Wirkner ekkor (későbbi feljegyzése szerint) azt a tanácsot adta a főparancsnoknak, hogy egyelőre ne az ország kormányzatának átalakításával, hanem csak annak katonai megszállásával foglalkozzék.

21 18 Jósika 1849. júl. 2-án Metternichhez. Andics III. k. 323.1. 19 Helfen i. m. IV/2. k. 423. 1. 20 Lásd Andics III. k. 323. 1. \ 21 Wirkner Lajos: Élményeim. 2. kiad. Pozsony 1880. 224—228 l. \