Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

66 Sashegyi Oszkár amelyhez viszont — ugyancsak a régi megyehatárok megtartása folytán — nagyszámú magyar lakosság is tartozott volna. Másrészt Mailáth a magyarországi románok számára sem javasolta külön kerület létesítését, Rosenfeld ezzel szemben le akarta kapcsolni a magyar tömbről a román többségű keleti megyéket, igaz, hogy elsősorban nem a román érdekeket, hanem katonai szempontokat helyezve előtérbe, s ismét tekintettel az ottani németség vélt érdekeire. A minisztertanács a Rosenfeld-tervvel lényegében egyetértett, csak Krauss pénzügyminiszter ismételte meg követelését, hogy a pénzügyi hatóságokat ne a katonai hatóságnak, hanem közvetlenül az ő minisztériumának rendeljék alá, erre ugyanis a Rosenfeld-terv nem volt tekintettel. Stadion a tanácskozáson bejelentette, hogy Rosenfeld elaborátumát a Krauss által kívánt módosítással együtt átadja egy bizottságnak, amelyet abból a célból hív össze, hogy a tervet behatóan megvizsgálja s róla véleményt mondjon. Ezt a véleményt aztán Stadion a minisztertanács elé fogja terjeszteni. A miniszterek megyeztek abban, hogy e bizottság feje a bécsi kamara volt elnöke, br. Kübeck Károly Frigyes legyen. Stadion az emlékirat egyik példányát még ugyanaz nap elküldte Windischgrätznek, oda azonban a kerületi felosztást tartalmazó melléklet nem érkezett meg. A hadseregfőparancsnok december 30-án, Győrből keltezett, Stadionhoz írt válaszlevelében

9 — különböző politikai meggondolásokból — elvetette Magyarország azonnali, nemzetiségek szerinti felosztásának tervét. Ügy vélte, hogy ez a forradalmárok malmára hajtaná a vizet, akik amúgyis azt állítják, hogy a magyarságot ki akarják irtani, el akarják nyomni, az országot fel akarják darabolni. Az ő véleménye is az volt, hogy az országot hosszabb ideig katonailag kell kormányozni, hangsúlyozta azonban, hogy kerülni kell mindent, ami növelhetné a nemesség, s ezen keresztül a tömegek izgatottságát. Szerinte a szlovákok még nem ébredtek nemzeti öntudatra, és sok esetben a forradalmárokkal tartanak, általában pedig passzívan viselkednek. Ő azért olyan katonai kerületi felosztást terveztetett, amely csak földrajzi szempontokat vesz figyelembe. Véleménye szerint erről csak akkor kell majd a néprajzi felosztásra áttérni, ha már a szlovákok is a Magyarországtól való elszakadást és az osztrák minisztériumtól való közvetlen függést kívánják. Akkor ugyanis nem fog már fenyegetni az általános népfelkelés veszélye. Felvetette azonban a kényes kérdést: nem ébreszt-e majd egy ilyen felosztás hasonló vágyakat más többnyelvű tartományokban is? Windischgrätz válaszából úgy látszott, hogy a tervezettel elvileg, egyetért, csak az időpontot tartja korainak Magyarország nemzetiségek szerint történő felosztására. Válaszlevelének fogalmazványában van azonban egy (kihúzott) rész, amelyből kiderül, hogy a terv ellen elvi kifogásai is voltak: „Die 800 jährige Verfassung Ungarns ganz zu vernichten und einen Neubau ... zu gründen ist bei dem allgemeinen Revolutionsfieber . . . unmöglich" — írja itt, s még azt is hozzáfűzi, hogy a régi intézményeket — a kor kívánalmainak megfelelő módosításokkal — fenn kellene tartani.

10 Stadion Windischgrätz válaszát január első napjaiban átadta a Kübeck-féle bizottságnak, amelybe az elnökön kívül Rosenfeld udvari tanácsost és az agg Purkhart Norbertet, a volt államtanács egykori tagját, hívta meg. A bizottság haladék nélkül összeült és a válasszal szemben állást foglalt. Kübeck 5-én már egy jegyzőkönyvet (1. sz. irat) nyújthatott át Stadionnak, saját elnöki levele (2. sz. irat) kíséretében. A bizottsági jegyzőkönyv Rosenfeld szellemében készült. Az a törekvés hatja át, hogy Rosenfeld tervét Windischgrätz ellenérveivel szemben megvédje. Ennek érdekében ügyesen kihasználja Windischgrätz levelének azt a (nem egészen őszinte) kitételét, hogy az emlékirattal elvben egyetért, s úgy tünteti fel, mintha csupán annak végrehajtási módozatait illetően lenne nézeteltérés. Sürgeti annak eldöntését, milyen legyen a jövőben Magyarország és Erdély közjogi és közigazgatási helyzete, az összbirodalomhoz való viszonya. Mindenekelőtt felveti a kérdést, vájjon irányadó-e a kormány számára a magyar közjog, és mennyiben? Windischgrätz is abból indult ki, hogy a márciusi engedmények a korona számára tarthatatlan helyzethez vezettek, s hogy a „lázadás" leverése után az uralkodó újjonan szabályozhatja majd az ország viszonyait. A bizottság erre rálicitálva, azt állította, hogy a feudális magyar alkotmányt maga az ország döntötte meg, a márciusi forradalomban, ami által lényegesen csökkent a Magyaror9 Kiadta Helfert IV/1. k. Anhang 45. 1., Rapant III/2. k. 439. 1., magyarul Gelich II. k. 149. 1. 10 Müller, Paul: Feldmarschall Fürst Windischgrätz. Revolution und Gegenrevolution in Österreich. Wien—Leipzig 1934. 206. 1., Walter i. m. 96. 1. (Walter nem ismeri fel, hogy a Windischgrätznek megküldött emlékirat, amelynek tartalmát ő i. m. 95. lapján ismerteti, azonos az általa a 85—86. lapokon ismertetett Rosenberg-tervvel.)