Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Györffy György: Egy XI. századi magyarországi palimpszeszt / 3–8. o.
Egy XI. századi magyarországi palimpszeszt 5 bizonyosodott, hogy az oklevél előlapján az egész szöveget durván levakart és ledörzsölt hártyára írták és a hátoldalon is ledörzsölték a rövid hátiratokat. Mikrométerrel való mérés során az is kiderült, hogy a pergamennek átlag 25-50°/o-át dörzsölitek le, sőt az egyenetlen vakarástól a hártya számos helyen át is lyukadt. A levakart szöveg elolvasása végett a Magyar Országos Levéltár fotólaboratóriuma ultraviolett felvételeket készített. Sajnos az eredeti írásból csak betűtöredékek váltak láthatóvá és kétséges, hogy további vizsgálat eredményt fog-e hozni; a pergamen felső rétegét ugyanis csaknem teljesen ledörzsölték. A palimpszeszt eredeti szövegéből egyetlen szót sikerült elolvasni; a pecséttől jobbra a vakarás folytán a pergamen bemélyedt és oldalfényben három 22 mm magas betű vonalainak vakarásból eredő mélyedése vált kivehetővé, a REX szó. Ez a felirat ugyanolyan nagyságban és csaknem ugyanott helyezkedik el, mint a hiteles oklevélen a pecséttől jobbra írt REX szó, a monogrammá folytatása, ami arra mutat, hogy a levakart oklevél rokon kiállítású az 1055-Í oklevéllel, sőt arra is enged következtetni, hogy közel egykorú vele. A monogrammá ilyenféle feltüntetése ugyanis a korábbi és későbbi okleveleken nem volt szokásos. 8 A levakart szövegről ilyen módon tisztázódott, hogy nem görög, hanem latin nyelven írták, tartalma viszont nem volt megállapítható. Az apátság későbbi oklevelei azonban útbaigazítást adnak egy elveszett oklevél tartalmáról. A XIV. században két hamisítvány készült a tihanyi apátság érdekében, mely az apátság XI. századi okleveleire hivatkozik. Az egyikben, I. László király 1092-re datált birtokösszeíró-levelében ezt olvassuk: . . . litteras privilegiales felicissimorum progenitorurn nostrorum, . . . Andree ac Bele similiter regum Hungarie . . .; a másikban, Dénes nádor 1274-re datált átírólevelében hasonló módon a következő kitétel áll: ... iuxta seriés privilegiorum . . . Andree et Bele olym regum Hungarie ac venerabilis Dauid ducis . . . 9 Eszerint a hamisítók I. Endre király 1055-i és Dávid herceg (1090-i) oklevele között említést tettek Béla király okleveléről, nyilván I. Béláéról (1060—1063). Minthogy a fenti szövegeket a birtokviszonyokból megállapíthatóan 1324-ben hamisították, bizonyos, hogy az apátság 1324-ben még birtokolta I. Béla oklevelét. Különös, hogy az apátságnak csaknem az egész levéltára, közte I. Endre és Dávid herceg oklevele, eredetiben fennmaradt, I. Béla király oklevele azonban eltűnt. I. Béla király oklevelének részletesebb tartalmát II. István 1118-i okleveléből ismerjük meg. Eszerint Béla herceg, testvére, Endre király lelki üdvéért 10 név szerint megnevezett szolgát adományozott az apátságnak, Endre király halála után pedig ugyanő az adományt megújította. Midőn az apát 1369-ben II. István ezt tartalmazó 1118-i oklevelét bemutatta az országbírónak 10 Arácson lakó háznép birtokjogának igazolására, a felperes ügyvédje azt állította, hogy a 8 A magyar oklevelek a XI. század elején egy kivételével a német császári oklevelek mintájára készültek (H. Bresslau: Archiv für Urkundenforschung 6 [1918] 42 kk.), míg okleveles gyakorlatunk a XI. század végén annyira eltávolodik a némettől, hogy a monogrammá feltüntetése elmarad (vö. általában Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan, Budapest 1930. 41—71). 9 Erdélyi, PRT. X. 496—497, 535. Erdélyi a két szöveg hamisítását 1389/90-re datálta (A tihanyi apátság kritikus oklevelei 86). Az 1092-i oklevelet átíró 1274-i oklevelet azonban már 1325-ben is említik egy kellő alappal nem támadható oklevélben (uo. 630), az 1092-i birtokfel'sorolásban pedig olyan vitás birtokok szerepelnek (pl. comitatus Posega, Nena) amelyekre az apát csak 1324 körül formálhatott igényt. A hamisítás időpontját a „Diplomata Hungáriáé Antiquissima" számára készített kiadás kommentárjában bővebb megokolással 1324 tájára teszem.
