Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Tóth Tibor: A szocializált gazdaságok szervezete Somogy megyében 1919-ben / 37–62. o.
50 Tóth Tibor most leszögezhetjük, hogy a szocializált üzemek és a környezetük közötti kapcsolat koránt sem volt harmonikus. A várva várt és elmaradt földosztás, továbbá a tavasz folyamán kiosztott földek visszavétele, 70 az a megalapozatlan látszat, hogy a szövetkezeteket egy sor terhes intézkedés (pl. lósorozás) 71 nem érint, és minderre épülő ellenforradalmi agitáció ingerültté tette a parasztságot. Fokozta ezt az, hogy a szocializált gazdaságok centralizálódásuk során egyre inkább elszakadtak a környezetüktől, és ezzel tovább gyarapították a falu és a tőle idegen uradalom közötti több évszázados szomorú tapasztalatok sorát. A falvak az uradalmi föld elvesztésébe csak nagyon nehezen akartak megnyugodni. A gazdaságokat védelmező rendeleteket figyelmen kívül hagyva igyekeztek akár lósorozás, -akár adókivetés ürügyén beavatkozni a gazdaságok ügyeibe. 72 A járási gazdasági felügyelőség irataiban az illetéktelen beavatkozások ellen történő tiltakozások egész sorát találhatjuk meg. Az egyik közülük különösen élesen fogalmazza meg a községekhez való viszonyt, amikor így ír: „A fennálló rendeletek értelmében a munkástanácsnak nincs semmi köze a termelőszövetkezetekhez." 73 Ugyanakkor, amikór a községi munkástanácsok elől teljesen elzárták a szocializált üzemeket, a járási gazdasági felügyelőséget esetenként megbízhatták, hogy a községekben ellenőrző szerepet folytasson. Amikor a Földművelésügyi Népbiztosság 953/919/1—1. sz. alatti utasításában elrendelte a munkástanácsoknak a cséplőfelszerelések összeírását, ,a munkák ellenőrzésével a 2192/ 919/1—1. sz. rendeletében a járási felügyelőséget bízta meg. 74 Az egyre fokozódó feszültséget szemlélteti, hogy, amikor a felsőmocsoládi munkástanács a járási politikai biztos utasítására fel akarta leltározni Bánó Iván főintéző lakását, védelmet a járási gazdasági felügyelőségnél talált, 73 és Tomka Géza somogygeszti plébános esete is, aki, egyébként illetéktelenül, ugyanitt keres pártfogást a helyi munkástanács ellen. 76 Némiképp másként alakult a viszony a járási közigazgatási hivatallal, illetve Farkas János politikai biztossal. Az a tény, hogy funkciójánál fogva szerepe volt a közellátás szervezésében, lehetőséget adott számára, hogy esetenként rendelkezhessen a gazdaságok készleteivel, ritkábban a személyzetével is. 77 Ugyanakkor, elég markáns egyéniség lévén, attól sem riadt vissza, hogy akár adminisztratív úton is készleteket csikarjon ki a járás nincstelenjeinek ellátására. 78 Mindezek az egyedi jelenségek azonban nem sok lényegi változást hoztak, a helyi és járási szervek a későbbiekben egyre jobban kiszorultak a gazdaságok vezetéséből. 70 KÁL, Igali járási ga2dasági felügyelő iratai. 1503/1919. sz. 71 Uo. 1511/1919. sz. 72 Uo. 790, 1511/1919. sz. 73 Uo. 1393/1919. sz. Nehezen érthető Medve azon megállapítása, hogy: „A mezőgazdasági munkások csak közvetve a munkástanácsok útján szólhattak bele a gazdaság vezetésébe." (I. m. 239. 1.) 74 Uo. 1465/1919. sz. 75 Uo. 1188/1919. sz. Bánó Iván egyébként korábban felsőmocsoládi földbirtokos volt. A Tanácsköztársaság bukása után először különítményesként, a konszolidálódás után pedig egységes párti képviselőként működött. 7 « Uo. 1008/1919. sz. 77 Uo. 622, 625, 975, 1386/1919. sz. 78 Uo. 830/1919. sz.
