Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Tóth Tibor: A szocializált gazdaságok szervezete Somogy megyében 1919-ben / 37–62. o.

» 42 Tóth Tibor tási felügyelőé szerepelt.

25 Június közepétől majdnem minden gazdasági ügyet a számtartási felügyelő intézett. Fokozatosan kiépült az ellenőri rendszer is, amely a felügyelőség képviseletében tevékenykedett a gazdaságokban. Így pl. ideiglenes megbízatással juhászati felügyelőt neveztek kL

2e Ez a járási ellenőri szervezet azonban komoly szerepre később sem tett szert, munkáját részint az egyes gazdaságokba kinevezett, vagy a megyei, ill. országos hatóságoktól delegált ellenőrök végezték el. 3. A szocializált mezőgazdasági termelés alapját, azt a bázist, amire a járási gazdasági felügyelőség épült a hét főintézőségbe szervezett gazdaságok jelentették. Az egyes gazdaságok belső szervezeti felépítése hű tükre volt a mezőgazdaság átalakulásának. A márc. 2l-e előtt szocializált gazdaságok szervezete, létrejöttük spontán jellegéből fakadóan, demokratikusabb volt, mint azon gazdaságoké, amelyet már az idevágó rendelet alapján társadalmasítottak. Természetszerű, hogy a későbbiek folyamán ez a demokratikus tendencia háttérbe szorult és az egységesülés a márc. 2l-e után létrejött formák érvényre jutását eredményezte. A március második felében létrejött Ügyviteli szabályzat tervezet

27 a szövetkezeti demokrácia érvényesülése mellett döntött. Ha homályosan is, de szerepet szánt a tagok együtteséből álló népgyűlésnek. A tulajdonképpeni irányítás a létrehozandó direktórium és az intéző kezébe volt letéve. A direktórium határozta volna meg a gazdaság egész működését, de a gazdasági ügyek tárgyalásánál a gazdatiszt irányította volna a munkát. A vitás ügyeknél követett fellebbezési eljárás ugyan az intéző elsőbbségét biztosította, de mégis úgy tűnik, hogy az igazgatás e két szerve még egyenértékű hatáskörök birtokosa volt. A demokratizmus ilyen mérvű érvényesülése nyilvánvalóan általános, országos igényből nőtt ki. 1919. ápr. 14-én a Velencéhez tartozó tükröspusztai' gazdaságban felvett jegyzőkönyv szerint a szövetkezeti tagok heti gyűlése teljes jogkörrel és felelősséggel intézte a gazdaság ügyeit.

28 A gazdaságok bizonyos fokú önigazgatásának gondolata nem volt idegen az országos szervek számára sem. A Szocializált Gazdaságok Országos Központja a megyei Központhoz küldött 9/1919. jog. ü. o. sz., július elején kelt utasításában így ír: „ ... a termelőszövetkezetek épületei és ezen épületekben foglalt lakások, lakóházak és istállók sorsa felett mindenkor a termelőszövetkezet intéző bizottsága dönt."

29 Mindezek az elképzelések azonban csak tervek maradtak, nem hogy a nagyfontosságú ingatlan beruházások ügyében nem kérdezték meg a gazdasági alkalmazottakat, de a taszári gazdaság munkásainak még az árkok és utak mentén lekaszált fű elszállításához a járási felügyelőség engedélyét kellett kérni.

30 Jobban tükrözi a tényleges helyzetet a járási gazdasági felügyelőségnek 1919. ápr. 15-én a mernyei intézőhöz küldött utasítása, amelyben határozottan leszögezi, hogy „a szövetkezeti tagoknak a 25 KÁL, Igali járási gazdasági felügyelő iratai. 729/1919. sz. 26 Uo. 193/1919. sz. 27 KÁL, Igali járási gazdasági felügyelő iratai. 1919. ápr.—szept. Iktatatlan. Mészáros i. m. (1966) 117. 1. a tervezet elkészültét februárra teszi, adataink vannak azonban arra, hogy ez az időpont márc. 16 utánra esett. 28 Jenéi K.-—Szigetvári I.: A Tanácsköztársaság termelőszövetkezeteinek szervezete és ügykezelése. Levéltári Közlemények. 1959. 376. 1. 29 KÁL, Igali járási számtartási felügyelő iratai. 1919. ápr.—aug. 30 KÁL, Igali járási gazdasági felügyelő iratai. 1509/1919. sz.