Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Györffy György: Egy XI. századi magyarországi palimpszeszt / 3–8. o.

EGY XI. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI PALIMPSZESZT A legrégibb eredetiben fennmaradt hiteles oklevél Magyarországon a tihanyi apátság 1055-i alapítólevele, melyben I. Endre összeírja az általa az apátságnak adományozott 18 birtokot a határok részletes megjelölésével, 60 mansiót szolgálat szerint és különféle állatokat szám szerint. Az oklevél szerkezete: chrismon, invocatio, intitulatio, arenga, dispositio, sanctio, corroboratio, subscriptiones, dátum. Az aláírások sorait megszakítja baloldalt az ANDREAS névből egyesített monogrammá, jobboldalt a REX szó és középen a pecsét, melyre a corroboratioban történik utalás a sigilli nostri inpressione signavimus szavakkal.

1 A pecsét ma már nincs meg; mint a nyomokból tisztán kivehető, befüggesztett pecsét volt; négy, a talpaskereszt talpainak megfelelő helyen, O alakban elhelyezett bevágás látható, ezen két keresztben áthúzott hártyaszalag összehajtott végei szolgáltak a pecsét tartására. A pecsét XVIII. századi feljegyzés szerint rajzában azonos volt I. Endre király fennmaradt ércbillogával (idézőpecsétjével), míg pecsétjének körirata eltért ettől.

2 I. Endre idézőpecsétjének rajza legtöbb egyezést nem saját kortársainak pecsétjeivel, hanem III. Ottó 992-998 között, II. Henrik 1002—1023 között és II. Konrád 1025-1028 között használt trónpecsétjeivel mutat, amiből Jakubovich Emil méltán következtetett arra, hogy I. Endre pecsétjének mintája I. István király (1000—1038) pecsétje volt, és István király faragtatta pecsétjét kortársai, III. Ottó, II. Henrik és II. Konrád pecsétjei nyomán.

3 A pannonhalmi főapátság levéltárában, ahol a hiteles 1055-Í oklevelet őrzik, megtalálható az oklevél 1055-re datált hamis par-ja is.* Eszerint I. Endre király összeírja a tihanyi apátság birtokait, de 18 birtok helyett 34 birtokot sorol fel, az adományozott mansiok és állatok feltüntetése helyett pedig adómentességet és bíráskodási kiváltságot biztosít az apátságnak. A hamis oklevél 1 Az oklevél újabb kiadása és facsimiléje: Erdélyi László: A pannonhalmi szent Benedekrend története, (a továbbiakban: PRT.) X. Budapest 1908. 16—17, 487—495; Bárczi Géza: A tihanyi alapítólevél. Budapest 1951. 8—12. — Üj kiadását és facsimiléjét a készülő Diplomata Hungáriáé antiquissima (1000—1196) I. ill. II. kötetében közöljük. 2 G. Pray: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungáriáé pluribusque aliis. Budae 1805. 7—8, 53. — Az oklevél két pecséttel volt ellátva, mint ezt 1402-ben világosan megmondják (PRT. X. 632). A második pecsét a bevágások szerint a két hártyából összevarrt oklevél két részét fogta össze. 3 O. Posse: Die Siegel der deutschen Kaiser und Könige. Dresden 1909. I. Taf. 10—13; Jakubovich Emil: I. Endre törvénybeidéző ércbilloga. Turul 47 (1933) 67—68; Kumorovitz L, Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest 1944. 21—22. 4 Tihan, Fasc. I. 1. és 2. sz. í*