Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - IRODALOM - Eperjessy Géza: Helytörténeti olvasókönyvek / 338–340. o.

336 Irodalom zatba gyűjtve. Tájékoztatás céljából ugyanis a magyar miniszterelnök mindig megkapta a jegyzőkönyvek egy másod- vagy másolati példányát. Végül még azt a véleményemet szeretném itt rögzíteni, hogy a magyar történészeknek nagyobb szerepet kellett volna vallalniok a jegyzőkönyvek 1849 és 1867 közötti sorozatának a publikálásában is s talán nem kellett volna átengedni ezeknek a köteteknek a szerkesztését teljesen az osztrák történészeknek, megelégedve az 1867 utáni kötetek túlnyomó részének a kézbentartásával. Akárhogyan is alakul azonban e közös kiadványok jövendő sorsa, mindenképpen Komjáthy Miklós megjelent kötetéé az érdem, hogy egyáltalán sor kerülhetett a további tervek kidolgozására. Szűcs László AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK A MUNKÁSHATALOMÉRT 1944—1948 összeállította, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: DK. JENÉI KAROLY, RÁCZ RÉLA, STRASSENREITER ERZSÉBET Budapest, 1966. 861 1. (Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete és a Magyar Országos Levéltár kiadványa) A hét fejezetben 219 iratot közlő, magyarázó és a másfélszáz oldalra terjedő bevezető tanulmányban ezeket a dokumentumokat jórészt feldolgozó kötet számomra különösen érdekes, izgalmas olvasmány volt. A téma önmagában is rendkívül érdekes s ezt még fokozta, hogy részben közvetlen munkatárs -.ím, szinte a szemem láttára birkóztak meg a feladattal. Az emberi társadalom fejlődését — a Marx és Engels által felvázolt fázisok szem elől tévesztése nélkül — több szempont szerint lehet szakaszokra tagolni. Egyfajta, s mindezideig talán nem kellő figyelemre méltatott tagolási lehetőséget kínál a társadalmi együttműködés kereteinek változása, fejlődése szerinti vizsgálódás. Arról sok szó esett a marxista irodalomban, hogy a társadalmi együttműködés alapvető kerete az ősközösségi társadalomban a vérségi kapcsolatokon nyugodott. Ezt törte szét az osztálytársadalom s megvalósította a társadalmi együttműködés egy másik formáját: azt, amely lényegében a társadalom területi elv szerinti szervezését jelentette. Kevesebb szó esett arról, hogy miként fog alakulni és miként alakul máris a szocializmus útjára lépett országokban a társadalmi együttműködés ilyen értelemben vett formája. Megítélésem szerint az osztálytársadalmakkal együtt előtérbe került területi szervezési szisztéma fokozatosan háttérbe szorul s helyét a modern szocialista társadalom igényeinek megfelelő üzemi, illetve szakágazati szervezési szisztéma foglalja el. Ebből a. szempontból tartom rendkívül izgalmasnak ezt a kötetet s minden olyan munkát, amely az. üzemi szervezési elv érvényrejuttatását, az üzemi demokrácia sorsának alakulását érinti. Erről a nézőpontról viszont az 1944 után az üzemi munkások, dolgozók által szinte spontán létrehozott üzemi bizottságok problémája tulajdonképpen a munkáshatalom megvalósulásának — mégpedig a legfontosabb szinten való megvalósulásának — problémájával azonos. Ezért csak megdöbbenéssel lehet tudomásul venni e kötet oldalairól is, hogy a munkáspártok, sajnos a Kommunista Párt is, mennyire csak taktikai s korántsem stratégiai kérdésként kezelte az üzemi demokrácia, az üzemi bizottságok kérdését. Érdeme ennek a kötetnek, hogy — bár ezt nem mondja ki expressis verbis — ráirányítja erre a tényre a figyelmet. A felszabadulás óta eltelt csaknem negyedszázad tapasztalatainak birtokában nem lehet meghökkenés nélkül olvasni a bevezető tanulmány 106. oldalán a következő részt: „Äz MKP HL Kongresszusán. . . igen jelentős esemény következett be: napirendre került a tőkés termelési viszonyok felszámolásának kérdése. A pártvezetőség ezért, már a leendő szocializmus várható viszonyaiból kiindulva, a népgazdaság centralizált irányítását tartotta követendő célnak, és ebben a koncepcióban az üzemi bizottságok szerepének már nem volt azonos jellege azzal, amit akkor még betöltöttek, s amit bővíteni kértek. Az államosítás után az »igazgatóság« szerepét, a vállalatvezetést a -munkásosztály megbízottai veszik át, s akkor az üb-knek is másként kell majd tevékenykedniök. Az MKP főtitkára ezért, e meggondolás alapján, kongresszusi referátumában ellenezte az üzemi bizottságok követelésének teljesítését". Sőt, ugyanezen meggondolások alapján rövidesen teljesen elsorvasztották a munkásosztály gaz-