Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar-zsidó oklevéltár, X–XI. kötet. Szerkeszti és kiadja Scheiber Sándor. Budapest, 1967–1968. / 331–333. o.

Irodalom 329 Csóka szerint ennek legfőbb, sőt tán egyetlen műhelye Pannonhalma volt, ahol Péter apát idejében az íráskultúra a királyi udvarét felülmúló fejlettséget ért el. A kitűnő apát tanúként írta alá a somogyvári apátság alapítólevelét, elkészítette monostora vagyoni leltárát, Hartvik f

nispökkel átdolgoztatta a pannonhalmi alapítólevelet, majd az átdolgozott oklevelet II. Paschais pápával megerősíttette. Feltehető, hogy az írásbeliséget ily nagyra értékelő apát szerzetesei irodalmi tevékenységét is előmozdította. így készülhetett el kormányzása idején Szent István és Szent Gellért kisebb legendája >s valószínűleg akkor írták meg Pannonhalmán a magyarság pogánykori történetét feldolgozó Gesta Hungarorum-ot s folytatták, ill. bővítették I. Béla és fiai uralkodásának történetével a Chronica Hungarorum-ot. Ugyancsak Pannonhalmán foglalták stiláris és tartalmi szempontból egységes egészbe az utóbbinak különböző időkben írt részeit a XII. század közepe táján. A továbbiakban a magyar történettudomány egyik legtöbbet vitatott s, mint maga is helyesen állapítja meg, máig meg nem oldott kérdéséről, az Anonymus-kérdésről mondja el véleményét. Elődei közül Szilágyi Loránd társadalomtörténeti megalapozottságú tanulmányával foglalkozik a legrészletesebben. Ügy véli, Szilágyi terminológiai viszonyításai elcsúsztak az időben s a III. Béla korára jellemzőnek vélt, szociális terminusok nem köthetők a nagy király uralkodása éveihez. A magyar nyelvnek a Névtelennél megőrzött állapotáról Kniezsa megállapítását szegezi Szilágyival szembe: Anonymus „helyesírása inkább a XII. század közepére, mint a végére mutat... Nyelvtörténeti szempontból sem lehet Anonymust a XIII. század elejére helyezni". (440. 1.) Nézetem szerint, Csóka néha kissé könnyedén siklik el a III. Béla kora mellett szóló, korábbi érvek felett. így például különösebb indokolás nélkül bizonyíthatatlannak minősíti Györffy Györgynek és másoknak nagyon is elgondolkoztató megfigyelését, hogy Anonymusnak a „venit obviam eis Glad... adjutorio Cumanorum et Bulgarorum atque Blacorum" megállapítása az 1186. évi kun—bulgár—román szövetség hatása alatt született volna. (430. 1.) Érdekes módon éppen Horváth János stíluskritikai eredményeit idézi nagy nyomatékkal II. Béla korát bizonyító érvcsoportként. Horváth Jánosét, aki pedig legújabb tanulmányában III. Béla kora mellett tört lándzsát. (Csókának már nem volt érkezése Horváth zseniális tanulmányának alaposabb elemzésére s vele szemben, részleteiben is megokolt, kritikai álláspontnak kialakítására.) A szerző úgy látja, hogy P. mester életének legmagasabb állása királyi jegyzősége volt, amelytől hamarosan megválni kényszerült s utána mint mester (magister) vezette az egyik kiválóbb szerzetesi iskolát. A dolgokat így nézve, valóban nem kell kutatnunk, miért nem mondta meg műve inscriptio-szerű első soraiban, hogy annak írásakor milyen állást töltött be. Ti. megmondta: magister volt, iskolamester. Mégpedig bencés, aki alighanem éppen a pannonhalmi iskolát igazgatta s az ottani könyvtárat nemcsak használta, hanem gyarapította is. Csóka megfigyelte, „hogy a honfoglalás leírásának alig van olyan részlete, amelynek színhelyén nem lehetne rátalálni valamelyik bencés apátságra, vagy annak birtokára". (457. 1.) Ugyanakkor feltűnő, hogy a püspöki és prépostsági székhelyek legtöbbje (Esztergom, Győr, Pécs, Kalocsa, Várad, Gyulafejérvár, Vác, Székesfejérvár, Arad, Szeben) egyáltalán nem fordul elő a Gestá-ban. Többek közt ezért is gondolja szerzőnk, hogy Anonymus nem lehetett világi pap, még kevésbé püspök, hanem minden bizonnyal bencés szerzetes volt. Elismeri ugyan, hogy ,,a folytonos harcokról, győzelmekről, ünnepségekről és birtokadományozásokról szóló műben nem láthatjuk annyira Szent Benedek rendszabályának és életrajzának hatását, mint az aszkétikus tárgyú, vallás-erkölcsi tartalmú legendákban, de nem találjuk meg azt a kétségtelen bencés fogalmazású oklevelekben sem." (471. 1.) Az oklevelekre hivatkozás csak részben helytálló. Ezek ui. sokkal kevésbé őrizhettek meg győzelmekről, ünnepségekről szóló részleteket, hisz java részük egyházi személyeknek és intézményeknek szólt. Helytálló azonban a hivatkozás a tekintetben, hogy a XII. század közepéig az okleveleket nem annyira a királyi kancellária, mint az okleveleket nyerő fél állította, ill. állíttatta ki. „Ez a megállapítás természetszerűleg vonatkozik elsősorban Pannonhalmára, ahol az írásnak és latin fogalmazásnak gyakorlott mesterei éltek már a XI. század második fele óta." (476. 1.) Ha ezt a következtetését el is fogadjuk, Anonymus személyére vonatkozó feltevését már suppositionak is alig. Csóka, társadalomtörténeti, nyelvtörténeti és stiláris bizonyítékok alapján, II. Béla jegyzőjének tartja Anonymust. Minthogy pedig P. kezdőbetűs nótáriust nem ismer II. Béla uralkodása idejéből, arra következtet, hogy P. mester „működése rövid ideig, II. Béla haláláig 1139-től 1141-ig tartott, mely évekből viszont egyetlen királyi oklevél seni maradt korunkra." (481. 1.) A jótollú szerzetes rövid udvari szolgálata után visszatért otthonába, Pannonhalmára, „ahol aztán mint magister a monostori iskolát vezette s ebben a minőségében készítette el művét, a Gesta Hungarorum-ot." (Uo.) Anonymus névtelenségét éppen szerzetesi szerénysége magyarázza. Rang nélküli bencés íróink sohasem mondták meg nevüket. 12 Levéltári Közlemények