Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: A brit–magyar diplomáciai érintkezés történetéhez a polgári demokratikus forradalom idején / 313–325. o.

FORRÁSKÖZLÉS A BRIT—MAGYAR DIPLOMÁCIAI ÉRINTKEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM IDEJÉN Három helyzetjelentés és két intervenció-kérés — ez lehetne az alábbi öt irat rövid tartalmi meghatározása. Az öt brit diplomáciai irat közlésével a magyar polgári demokratikus forradalom középső szakaszának néhány kérdéséhez óhajtunk újabb adalékokat szolgáltatni. A közlést mindenekelőtt indokolja, hogy egyrészt maguk az iratok — mint például Esterházy memoranduma, Bánffy információja, vagy a Budapesten járt angol megbízottak írásban rögzített beszámolói — sem voltak eddig ismertek, másrészt az, hogy az iratokhoz fűzött megjegyzésekből, utasításokból következtetéseket vonhatunk le a Foreign Office Magyarországgal szemben ekkor elfoglalt álláspontját illetőleg. Mindazonáltal rögtön előre kell bocsátani: ezen öt irat közlése korántsem tart igényt arra, hogy bármely, a későbbi kutatások során érintendő kérdéshez döntő érveket szolgáltasson; célunk mindössze az, hogy a brit levéltárak eddig hozzáférhetetlen anyagából néhány irat bemutatásával a problémák megközelítését megkönnyítsük. Ami az iratok tartalmi-kritikai részét illeti: maguk a helyzetjelentések — magyar történészeknek — sokat nem mondanak, ismereteinket sem tágítják.

1 Persze: nem érdektelenek abból a szempontból, hogy miképpen látta egy angol pedagógiai szakember vagy egy katonatiszt Magyarország gazdasági és társadalmi problémáit 1918 decemberében és 1919 januárjában; de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a brit külügyminisztérium nem utolsósorban ilyen és ehhez hasonló jelentésekre támaszkodva alakította vagy alakíthatta ki a Dunamedencében követendő irányvonalát, — ha ugyan az alapvető külpolitikai elgondolás már ezt megelőzőleg nem állott készen. Végül: mint minden helyzetjelentés, helyzetelemzés esetében, itt is külön figyelmet érdemel, hogy az adott helyzetben a külföldi honnan, milyen forrásból merítette adatait, érveit. ' Az első helyzetjelentés — a Mr. Thorntoné — egy 1918 december közepén Károlyi Mihállyal lezajlott beszélgetés alapján, Károlyi kérésére készült, a másik kettő a brit katonai misszió — vagy talán a hírszerzés — tagjaitól származik. Ami mindháromban közös: hangsúlyozása annak, hogy az ország súlyos gazdasági helyzete, á tömegek elégedetlensége, rövid időn belül felforduláshoz, teljes összeomláshoz vezet. A brit tisztek sürgős gazdasági segítséget javasolnak, Károlyi brit politikai képviselőt — esetleg némi fegyveres támogatást — kér. Az utóbbit nem számítva, mindez nem túl meglepő. Annál tanulságosabb a Foreign Office referenseinek, vezető tisztviselőinek e jelentésekkel, javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontja. Ennek lényege: Magyarország ellenséges ország, és ha az antanthatalmak KözépEurópában valamit tenni akarnak, akkor saját szövetségeseiken, pl. Románián, kell segíteniök; a magyarokkal csak olyan témákról lehet tárgyalni, amelyek nem tartoznak a Párizsi Békekonferencia hatáskörébe (Esterházy és Bánffy esetében ezt súlyosbítva azzal, hogy kéréseiket, javaslataikat írásban terjesszék a brit diplomáciai képviselők elé, szóbeli, személyes érintkezésről nem lehet szó). A Foreign Office referensei, mint ez megjegyzéseikből kitűnik, pontosan ismerték a magyarországi politikai pártok elhelyezkedését, erőviszonyait — és nem felejtették a nagybirtokos arisztokrácia korábbi külpolitikai nézeteit, németbarát irányvonalát. 1 A tárgyalandó időszak külpolitikájára lásd Hajdú Tibor Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom, Budapest, 1968. c. művét (170—194. old.). 11 Levéltári Közlemények