Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.
308 Varga Endre A fellebbezett polgári perek intézésétől az ily perek két speciális kategóriájával - a válóperekkel s a bányaperekkel — kapcsolatos curiai eljárás lényegesen eltért. 116 A válóperekben ugyanis, hacsak a felek külön nem kérték, a kir. táblán nem történt leváta, a bányaperekben pedig e formaságot mindig mellőzték. Ezenkívül e két perkategóriában per jegyzőkönyv sem készült, hanem az ügyeket (a válóperek esetében csaknem mindig s a bányaperek esetében is elég gyakran) az eredetiben felterjesztett iratok alapján rövid úton, perkivonatból intézték el. A válóperek és a bányaperek tehát a kir. curián még a rendes fellebbezett pereknél is gyorsabb, egyszerűbb eljárásban haladtak át. A curia keretében 1840/41-ben létrejött váltófeltörvényszék és hétszemélyes táblai váltóosztály pedig (s természetesen az alájuk rendelt első fokú váltótörvényszékek is) már a feudális jogrendszert áttörő új — polgári — jogelvek szerint, szabatos, gyors ügyintézést kívánó új perrendtartás alapján kezdték meg ítélkezésüket. 117 A váltóbíróságok azonban az egykorú magyar jogszolgáltatásnak csak egy kis szektorát jelentették, s a fellebbezett perek viszonylag rövid útja a cürián át, mint említettük, csupán befejező szakaszát képezte egy hosszadalmas eljárásnak, melynek időigényes része az alsóbb bíróságokon zajlott le. A feudáliskori polgári per általános formája a szinte vég nélkül elhúzható írásbeli per volt, melynek visszásságait a táblai perrel kapcsolatban igyekeztünk bemutatni. (A curián nem alkalmazott ún. szóbeli per s az egykorú büntető eljárás súlyos hibáira itt ki nem térhetünk.) A magyar jogszolgáltatásnak a fentiekben is megmutatkozó hiányai és időszerűtlenségei korszakunk folyamán, különösen a XVIII. század vége óta, egyre érezhetőbbé váltak. Az orvoslást célzó nagyszámú törvény, királyi rendelet, bizottsági munkálat stb. azonban mind csupán tüneti kezelésnek bizonyult, ami nem segíthetett az alapvető bajon, a feudális anyagi és alaki jog egészének visszamaradásán a gazdasági-társadalmi fejlődéshez képest. Hiába tudatosultak — mint közismert — a jogszolgáltatás fogyatékosságai mind szélesebb körben* hiába látta a bajokat már nemcsak a kialakuló ellenzék, hanem maga a kormányzat is, az utóbbi és támogatói a hibák fenntartását kívánták inkább, mint a változásihoz szükséges társadalmi reformokat. Az 1827 : 8. te. alapján kiküldött regnicolaris deputatio tárgyalási anyagában pl. ilyen megállapítások láthatók: Tény, hogy a magyar peres eljárás „in Europa facile in longissimam .. . transmutata.. . totusque processualis ordo corruptus . . . exstiterit." Br. Eötvös Ignác főispán, kir. főpohárnokmesternek és gr. Sigray József helytartótanácsi consiliariusnak szintén iaz említett anyagban lati c. állag végén, csak a (kéziratos vagy nyomtatott) perkivonat maradt fenn. Nyomtatott perkivonatok és informatiók (ld. a 78. jegyzetet) egyébként is több perben találhatók, ld. pl. Proc. app. 5—9295, 9731, 10060, 10801, 10807, 11141, 11832, 11915, 12058, 12425. sz. 119 A bányapereket s a válópereket II. József jogszolgáltatási reformjai 1786-ban utalták a curia két táblájának fellebbviteli hatáskörébe. A bányaperekre nézve ez József rendszerének bukása után is megmaradt, a válóperek esetében azonban úgy módosult, hogy 1790 után csak a protestánsok válóperei kerültek világi bíróságok, felső fokon tehát a curia ítélkezése alá. Ld. Varga Endre: A Novus Ordo, II. József jogszolgáltatási rendszere. Levéltári Híradó. IV, (1954) évf. 3—4. sz.49—51, 53, 60—61. 1. 117 Ld. a Curiai lt. Causae montanisticae, Extractus causarum divortialium és Hétszemélyes tábla váltóosztálya c. állagait. Ld. továbbá a Norm. 101. és 155. sz. iratokat.
