Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.
300 Varga Endre ségeiben bízva — nem egyszer azt is megkísérelték. Ezzel ugyan elperelt javaiknak — a végrehajtást ismét megakadályozva, s a nyertest újabb per indítására kényszerítve — az ügy eldőltéig még mindig birtokában maradhattak, de a kétszeres ellenállásra vagy visszaűzésre kellő mentséget felhozni nem volt könnyű, az alperest tehát súlyos ítélet veszélye fenyegette. A „secunda (binaria) repulsio" ugyanis a Hármaskönyv szerint (II. r. 73, 75. c), mint a hűtlenség egyik esete, fej- és jószágvesztéssel volt büntetendő. Az 1723 : 10., illetőleg 1729 : 34. te. értelmében ugyan a másodszori repulsio és oppositio már csak nagyobb hatalmaskodásnak minősült, aminek (az 1498. évi III. decr. 8. art. szerint a hűtlenségével azonos) büntetését a bírói gyakorlat fej- vagy jószágvesztésre módosította, majd — az alternatív büntetés mellőzésével — csak jószágvesztésre s fejváltság fizetésére enyhítette. De ezt, az alperes minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztését, az ellenállás megismétlése címén indult perek ítéletei többnyire kimondták, s a másodszori visszaűzés (egyébként tovább enyhült) büntetése ís: pervesztés, vérdíj, költségek és kártérítés fizetése, elég súlyos feltétel maradt. — A másodszori oppositio és repulsio a XIX. század elején törvény szerint megszűnt, az 1807 : 11. te. ugyanis a kétszeri ellenállást feltétel nélkül eltörölte, s ezt a repulsióra is vonatkoztatták. Ezek így később már csak ritkán fordultak elő, az egyszeri ellenállás és visszaűzés azonban, mint az egykorú magyar jogszolgáltatás egyik legkiáltóbb anakronizmusa, korszakunk legvégéig intézményesen fennmaradt. 97 A perszakról adott kép kiegészítéseként meg kell még említeni, hogy az eddigiekben ismertetett, ún. rendes jogorvoslatokon kívül a pervesztes fél az ítélet végrehajtását különböző, „rendkívüli" perorvoslatokkal: alkalmilag kért halasztó, felfüggesztő stb. bírói parancsok kieszközlésével is akadályozhatta, illetőleg késleltethette. Ezekre azonban, minthogy ismertetésükhöz a bírói parancsok egész rendszerértek — további széles teret kívánó tárgynak — részletesebb kifejtésére volna szükség, e tanulmányban ki nem terjeszkedhetünk. 98 f) A végrehajtási per szak (ítéletvégrehajtás, perújítás, birtokvisszafoglalás) Ha a pervesztes fél esetleg nem élt jogorvoslattal, vagy számára az sem hozott sikert, úgy a per a végrehajtás (executio) szakához jutott el. Az ítélet végrehajtását táblai perekben rendszerint az ügy referense (egyébként a kir. 97 Mind a repulsio, mind az oppositio megismétlése miatti pert csak a kir. táblán lehetett megindítani. Az ilyen per tehát mindig a kir. curián folyt le, akkor is, ha az alapper s az Oppositionalis per valamelyik alsó bíróság előtt kezdődött. — A kétszeri oppositióra ld. pl. az ily címen indult Proc. tab. 4—27, 37, 81, 83, 97, 102, 103, 107, 112, 243, 256, 264, 297, 322, 325, 341, 411, 521, 553, 554,, 564, 695, 1327, 1739, 2037, 2379, 5095, 5133, 6829, 7325. sz. pereket. A kétszeri repulsióra ld. 4—3118. sz. s vö. Szlemenics i. m. IV. kv. 255—256. 1. •— A visszaűzésnél vagy ellenállásnál a megengedett formák be nem tartását (perturbatio executionis) idők folyamán s az eset természete szerint különböző módon büntették, ami az indokolatlan és a megismételt ellenszegülés büntetésének határai között jelölhető meg. 88 A fentiekre ld. Kdssics Tractatus de mandatis judicialibus c. idézett munkáját. (104— 113, 254—258. stb. 1.)
