Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

298 Varga Endre érkező referens jelentése alapján, a kir. táblán (az utóbbinak saját ítéleteivel együtt) hirdették ki. Végül a mindkét tábla ítéletét tartalmazó (közös, curiai) ítéletlevelet is a kir. tábla elnöksége, a personalis kisebb kir. kancelláriája adta ki. Hasonló, közös curiai perirattá alakult át az eddig kir. táblai per jegyzőkönyv is, minthogy abba — a kir. táblának a fellebbezést engedélyező, utolsó határozata után, folytatólag — a hétszemélyes tábla ítéletét is bevezették, majd az így kiegészült per jegyzőkönyvet a referens a fentebb látott módon aláírásával lezárta.

93 A fellebbezéssel s a hétszemélyes tábla — az egykorú legfelső bíróság — ítéletével azonban az ügy még korántsem zárult le. Az ítélet végrehajtását ugyanis a perétvesztett alperes megakadályozhatta az említett másik két perorvoslat: az ellenállás (oppositio) vagy a visszaűzés (repulsio) alkalmazásával. A kettő közül a repulsio az ősibb perorvoslat, melytől az oppositio csak a XVIII. sz. elején történt perjogi reformok során (végül is az 1729. évi 33. és 34. te. értelmében) különült el. Formájában mind a kettő azonos: mindkét perorvoslati mód az ítélet végrehajtásának erőszak szimbolikus alkalmazásával való megakadályozása a pertvesztett alperes (vagy — rendszerint — megbízottja) által, a végrehajtásra kiszállt hatósági személyek képletes megfenyegetése útján.

94 A különbség közöttük az, hogy az említett elhatárolás óta a repulsio az itt tárgyalt, a királyi (vagy a báni) tábla előtt induló, un. táblai perek közül is csak az ősiségi joggal kapcsolatos — a már említett longae litis, másként octavalis — perekben alkalmazható. Ezekben viszont az elmarasztalt részéről kifogásolt, az tok készítése — először a hétszemélyes tábla kívánságára s csupán ennek a részére, majd csakhamar a kir. tábla saját használatára is — 1724-től kezdve honosodott meg a curián. Ld. Kanc. lt. Litt. Tab. Reg. et Septemviral. 1727. 47. sz. — A hétszemélyes tábla elnöki perkivonatait sorozatba gyűjtötték, melyet a curiai levéltárban „Decisiones Curiales" cím alatt őriztek meg. Az 1769-ben készült (s később kinyomatott) döntvénygyűjteményt, az általunk is felhasznált Planum Tabulare-t e sorozatból állították össze. 83 A fentiekre ld. a táblai perek perjegyzőkönyveit, továbbá a kir. tábla s a hétszemélyes tábla ülésjegyzőkönyveit, mely utóbbiakban a referenseknek és correferenseknek a hétszemélyes táblára ily célból való átmenetele, ottani referálása s onnan visszaérkezése sűrűn bejegyezve látható: ld. pl. a kir. tábla 1732. jan. 21, 1734. aug. 27, 1736. szept. 26. üléseinek s 1842. szept. 12. és 1847. jún. 18. stb. teljes üléseinek jegyzőkönyvében s a hétszemélyes tábla 1791. aug. 23, 1842. febr.23, 24, 25, márc. 1, 5, 7, 1843. márc. 17, 28, dec. 20, 1844. jan. 13, 15. stb. ülésjegyzőkönyveiben a vonatkozó bejegyzéseket. — A kir. tábla jegyzőkönyveinek az ítéletek kihirdetésére vonatkozó bejegyzései sokszor megemlítik, hogy a kir. táblán a hétszemélyes tábla ítéleteit is hirdették, ld. pl. az 1736. szept. 25, 1799. márc. 9, 1806. márc 21, szept. 25. ülések jegyzőkönyveit, valamint az 1804. évi ülésjegyzőkönyv 118, 124—125, 173, 184, 269, 491. stb. oldalait. (A hétszemélyes tábla valamennyi, polgári és büntető ügyben hozott ítéletét a kir. táblán hirdették ki.) 94 A repulsio szabályszerű módját — II. Ulászló törvénye (IV. decr. 19. art.) nyomán — a Hármaskönyv II. r. 73—74. c. határozta meg, s ezt az 1729 : 33. te. is megerősítette. Az oppositio elkülönülése óta az utóbbi módjára szintén ugyanezek a jogszabályok vonatkoztak. — A bíró fenyegetésének középkori szokása idővel annyiban módosult, hogy 1724 után már a repulsio korszerűbb formái is előfordulnak: a visszaűzés egyszerű deklarálása a repellensek részéről a végrehajtás színhelyén, vagy — költség és fáradság kímélése végett — a végrehajtással megbízott kir. táblai bíró előtt, még a kiszállást megelőzve, Pesten; sőt a repulsiónak mindjárt az ítélet alá, a perfüzetbe való bejegyzésére („repellunt" stb.) is vannak esetek. Ld. pl. Proc. tab. 4—77 (1. mell.), 122 (C. mell), 5086 (a jelzet alatt elhelyezett 3 összefüggő per közül a korban középső: a per jegyzőkönyv s az utolsó, jelzet nélküli mell.) Amennyire azonban a periratokból megállapítható — ld. a továbbiakat — a perorvoslatként alkalmazott ellenszegülés később is többnyire az ősi módon, „elevato baculo", „vibrato ense" stb. történt. (Erre különösen az oppositióval kapcsolatban vannak adatok.)