Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 285 és ingerensek belépésével együtt — a perbeli személyek kicserélődését idézhette elő. (A prohibitáról s egyéb, ebben a perszakban is alkalmazható, de rendszerint a következő perszakban alkalmazott perorvoslatokról a későbbiekben lesz szó.) A táblai per exceptiós (és allegatiós) szakaszának vontatott menetéről itt felvázolt kép nagyon hiányos volna, ha az előadottakhoz hozzá nem fűznénk még a következőket. Korszakunkban az év — a jogszolgáltatás szempontjából — mint ismeretes, 4 törvényszakra (terminus) oszlott, melyeket hosszú törvényszünetek (juristitia) választottak el egymástól, s törvényszakokon belül szünnapok (interstitia) szakítottak meg. E „rendes" törvényszünetekhez országgyűlés, háború, inszurrekció stb. idején további, „rendkívüli" törvényszünetek járultak, sőt a curia két táblája egyes törvényszakokat ezeken kívül is rendszeresen kihagyott.

46 A perbeli cselekmények tehát csak a fentiektől engedett szaggatott ütemben követhették egymást, s még ezek is sokszor csupán formális aktusok voltak. A feleknek ugyan, elvileg, minden megtartott törvényszakban kellett volna perükön „munkálkodniuk", utóbbiként azonban elegendő volt, ha a felperes az ügyet törvényszakonkint újra felvette, s az alperes ismét megjelent, vagy pl. azt szögezte le valamelyik fél, hogy előbbi érvelése mellett kitart, hogy a további lépéseket magának fenntartja stb. (amit az ügyvédek „Pro A. reassumit", „Pro I. comparet," illetőleg „inhaeret prioribus" „reservat" stb. szavakkal örökítettek meg a perjegyzőkönyvben).

47 Hasonló formális aktus volt, hogy a felperesnek a hosszú rendkívüli törvényszünetek után s az elhalt felperes jogutódának a jogelőd halála után az alperest újból „folytatólagosan" perbe kellett hivatnia (continuative evocare), ami az első perfelvétellel azonos módon zajlott le.

48 A per jegyzőkönyvekben így az említett üres bejegyzések gyakran hosszú sorban követik egymást, s csak akkor, ha évekig (nem volt pontosan megszabva: mennyi ideig) csupán ilyen bejegyzések vagy még ilyenek sem történtek, hozott határozatot a tábla az ügynek, mint a felek részéről elhagyottnak, a persorból való törlésére (ex serié expungi). Ugyancsak pertörlést vagy az alperesnek a perből való kibocsátását, „felmentését" (partém I. absolvi) szokta kimondani a tábla akkor is, ha az ügy „protatólagos perbehívást (az ezzel kapcsolatos", az eredeti perhez csatolt iratokkal s a vonatkozó perjegyzőkönyvi bejegyzésekkel) 1. pl. a Proc. tab. 4—68, 111, 119, 120, 122, 290, 622, 923, 1768, 2050, 5086, 5087, 5089, 5090, 5109, 5148, 5165, 5643, 5645. sz. perekben. 46 A curia két táblája csak az ún. Novus Ordo, II. József jogszolgáltatási rendszere idején (1786. jan. 1-től 1790. ápr. 30-ig) működött teljesen folyamatosan, időkihagyás nélkül. A Novus Ordo alatt azonban nemcsak a hétszemélyes tábla, de a kir. tábla is kizárólag fellebbviteli bíróság volt: az utóbbinak első fokú hatáskörét a kerületi táblák kapták meg, a kir, táblán tehát ekkor az (itt ismertetett) táblai perek intézése szünetelt. 47 Az emlíett „reassumit" és „comparet" üres bejegyzések egész korszakunkon át, annak végéig számtalan perjegyzőkönyvben megtalálhatók, így azokra csak az utolsó (1840-es) évekből — amikor ez az elavult forma még mindig megtalálható — látjuk értelmét néhány jelzetet közölni. Ld. pl. Proc, tab. 4—7273, 7275, 7276, 7277, 7279, 7281, 7294, 7297, 7298, 7300, 7314, 7316, 7318, 7320, 7389, 7390, 7393, 7394. stb. sz. 48 Ezt a fajta folytatólagos perbehívást teljesen csak az 1802 :19. te. szüntette meg. (Az elhalt alperes jogutódának folytatólagos perbehívatására ld. a 45. jegyzetet.)