Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.
Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 281 ellenérveiket. E „perbeli feleselés", mely a per jegyzőkönyvet újabb és újabb lapokkal növelte, addig tartott, míg a felek valamely részletkérdésben a szóból kifogytak, s a kérdést bírói döntés alá bocsátották. Az ilyenkor hozott ún. közbenszóló ítélet (deliberatio interlocutoria) az illető részkérdést lezárta ugyan, de az ügyvédek a vitát — más kérdésekbe belekapaszkodva — tovább folytatták, míg újabb közbenszóló ítéletre került sor, majd a per végül is e két perszak befejezéséhez jutott el. 34 A felek írásbeli vitájának teljes egészében a curia említett helyiségében, a procuratorián kellett volna lezajlania, ahol a referensek, illetőleg megbízott jurátusaik (archivariusaik) a folyamatba tett táblai pereket referensenként külön-külön zárt szekrényekben őrizték, s ahol az ügyvédek — a helyiségben rendet tartó soros bíró felügyelete alatt — a pereket az archivariusoktól kikérve, rögtönzött vagy előre kidolgozott érvelésüket a per jegyzőkönyvekbe bejegyezhették. 35 A táblai ügyvédek s a táblai perek számának rendkívüli megnövekedése miatt azonban a procuratoria elégtelennek bizonyult, s így mind jobban elterjedt az a szokás, hogy az ügyvédek a pereket (elismervény ellenében) kikölcsönözték, hazavitték, hogy hosszabb vagy bonyolultabb érveléseiket otthon nyugodtan kidolgozhassák, s a perfüzetbe (perjegyzőkönyvbe) bevezethessék, illetőleg ahhoz további, folytatólagos íveken hozzácsatolhassák. Természetesen 34 A felek vitatkozásának módja az évszázadok során változott. A bíróság előtti, szóbeli vita említett ősi formáját a táblai perekben a felek érvelésének — a referens ítélőmester előtt történő — tollbamondása, perjegyzőkönyvbe foglalása váltotta fel (sőt a XVII— XVIII. sz. fordulóján már, úgy látszik, az allegátumoknak a perjegyzőkönyvbe saját kézzel bejegyzése is előfordult, ld. az egykorú Proc. octav. állag per jegyzőkönyveinek kézírás-változásait). — Az ítélőmesterek szállásán (de már csak az ő segédeik előtt) folyó toHbamondás a curia 1724. évi átszervezése után is még néhány évig fennmaradt, a procuratoria létrejöttével azonban (ld. a 25. jegyzetet) a vita oda helyeződött át, s azóta rendszerint a fent ismertetett módon — a felek (t. i. ügyvédek) sajátkezű bejegyzéseivel — teljesen írásban; folyt, ahogyan azt már a kir. tábla 1724. évi királyi instructiója is ajánlotta. Ezóta a két fél allegátuma egyre ritkábban jelenik meg ugyanattól a (hivatalos) kéztől leírva a táblai perjegyzőkönyvekben, s kialakul az utóbbiak tipikus formája, ahol az állandóan váltakozó kézírások jól látható módon elkülönítik a felek egymás után beírt érveléseit s a hivatalos bejegyzéseket (ítéleteket stb.). — Fentiekre ld. az említett 1724. évi kir. ínstructio 7. pontját s az instructiót tartalmazó kötet 29—37. lapjain látható „Observationes circa modum cor am Regia Tabula Judiciaria procedendi" stb. c. szöveg 5. pontját. Norm. 102. sz. a. Ld. még Repraesentationes I. k. 360. 1. Ld. továbbá a kir. tábla 1728. jan. 28. és 1733. ápr. 28. kelt felterjesztéseit az uralkodóhoz. Kanc. lt. Litt. Tab. Reg. et Septemviral. 1727. 47. és 1733. 103. sz. — A felek allegátumainak és egyéb perbeli cselekményeinek stb. kezdetben még 1724. után, sőt néha még a procuratoria kialakulása után is előforduló, ugyanazon kéztől eredő feljegyzéseit ld. pl. a Proc. tab. 4—1, 2, 4, 6, 8, 10, 11. stb. sz., ifi. 27, 35, 68, 111, 220, 243, 256, 280. stb. sz ; perekben. (Egyébként ez állag per jegyzőkönyveinek tömege már a fentiek szerinti, váltakozó kézírású.) Az ítélőmesterek előtt folyt régi allegálási mód emlékét őrizték meg viszont azok az, e mód megszűnése után indult perek, melyek külzetén a perelőadó neve a szokott „Referente magistro... protonotario" forma helyett egy ideig még néha „Coram magistro . . . protonotario", „Coram protonotario palatinali" stb. szavakkal van feljegyezve. Ld. pl. Proc. tab. 4—35, 249, 255, 256. stb. sz. 35 A perfelvétel alkalmával ui., az alperes jelentkezésének bejegyzése után, az alperes szólítását végző referens, majd az ő jurátusa a periratokat — a megkezdett perjegyzőkönyvet és mellékleteit — a referensnek a procuratorián levő „pertárában" (szekrényében) helyezte el. Ott maradt a per a továbbiak folyamán, az exceptiók és allegatiók szakában, s mint láttuk, onnan kérték ki azt a felek érvelésük bejegyzése végett. Ld. az ügyviteli reformok tárgyában kiküldött curiai bizottság 1848. jún. 23-i jelentését Norm. 216. jelzet alatt. Ld. továbbá a .36. jegyzetben foglaltakat is. 9 Levéltári Közieménvek