Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.
Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 271 dekig elnyújthatta (az egykorú magánjog viszont a perindításhoz adott számtalan okot vagy ürügyet). A perhúzás lehetőségeit még jobban kitágította az írásbeli pernek az a sajátossága, hogy a bírónak itt — mint látni fogjuk — csak egyes perfázisokban jutott szerep, egyébként csupán szemlélője lehetett a két fél vitájának. S minthogy a vita írásbán folyt, a bíró a feleket még arra sem szoríthatta rá, hogy a tárgynál maradjanak, s a pert — ha az ügy elnyújtása érdekükben állott — végnélküli „fusa, saepe confusa" érveléssel vagy mellébeszéléssel is meg ne hosszabbítsák. 4 Az említett prókátori fogásokra s az ügy elhúzására különösen az un. táblai perekben — az első fokon a kir. tábla előtt indult polgári perekben (processus tabulares) — volt sok lehetőség. Ezek közül is kiemelkedtek lassúságukkal és nehézkességükkel az ún. „hosszú folyamatú" (longae litis vagy octavalis) perek, mely elnevezés alatt az ősiségi jogon alapuló, illetőleg azzal kapcsolatban álló pereket értették. Viszont lényegesen más, rövidebb volt az eljárás — legalábbis annak a curián lefolyt szakasza — azokban az ügyekben, melyek alsóbb fokon indultak, s fellebbezés útján kerültek a kir. tábla, majd a hétszemélyes tábla elé. A curiai peres eljárás ismertetésénél a két típust külön tárgyaljuk: először a kir. táblán indult perekkel, majd a curiára fellebbezett perekkel foglalkozunk. (Az előbbiekkel kapcsolatban különös gondot fordítottunk arra, hogy az adott leírás elsősorban az említett octavalis pereket — mint a táblai per legjellegzetesebb és leggyakoribb formáját — mutassa be.) 5 A táblai per A táblai per, a mai perhez hasonlóan, szakaszokra osztható, s az áttekinthetőség érdekében célszerű is azt ilyen módon tárgyalni. A peres eljárást a feudális kori jogi írók is így adják elő, de egymástól eltérő tagolási módokat alkalmaznak. Véleményünk szerint az eljárás az alábbi 6 perszakra osztva ismertethető a legvilágosabban: a) előkészületi szak, b) exceptiók szakasza, c) allegatiók szakasza, másként „a per dereka", d) befejezési szak, e) perorvoslati szak, f) végrehajtási szak. E 6 perszakasz közül az első 3 jól elkülönül egymástól, a másik 3 azonban csak elméletileg választható szét, a valóságban gyak4 A hiányos jogi képzettségű, percsavaró régimódi ügyvédekről számos feudáliskori forrás szól. Kelemen pl. így jellemzi őket: „. .. empirici, seu ex usu aliquam juris notitiam adepti, sed veris solidisque ejus principiis destituti. Pessimum autem genus sunt rabulae, qui venalem vocem ac fidem ad forum adferentes alienis fortunis evertendis solum intendunt,.. . legum contortores et bonorum extortores" stb. Ld. Kelemen, Emericus: Institutiones juris privati Hungarici. Lib. III. Pestini, 1814. 1369—1370. 1. Ld. továbbá Torday Lajos: A megyei peres eljárás a 16—19. században. Bp. 1933. Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából, 2. sz. 66. 1. — A perhúzást és a zavaros, mellébeszélő érvelést korszakunkban számos jogszabály tilalmazta, a fenti okokból elég csekély, illetőleg lassan mutatkozó eredménnyel. 5 Á tanulmányunkhoz felhasznált iratok mind az Orsz. Levéltárban találhatók, ezért az utóbbira a jegyzetek nem utalnak. Ugyanígy nem említjük a jegyzetekben a Curiai levéltárt sem, mely legtöbb forrásanyagunkat szolgáltatta. Más levéltárak esetében azonban az irat jelzetével a levéltár nevét is (Személynöki lt., Regnicolaris lt. stb.) mindig megadjuk. A jelzetekben alkalmazott rövidítéseket tanulmányunk utolsó jegyzetében foglaljuk össze s fejtjük ki.
