Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században 249 Ferdinánd volt alszámadásmestert 1665-ben agyvérzés érte. Mivel 23 évi szolgálata után munkaképtelenül haza kívánt térni Stájerországba, 1500 forint gratialéját megkapta. 55 m Különlegesen méltánylandó alkalmakkor a kamara egyébként is hivatalnokai segítségére sietett. Tűzkár, árvíz, háborús pusztítás, olykor súlyos betegség esetén a kincstár vállalkozott a kár teljes vagy részleges megtérítésére. Szélessy Boldizsár újhelyi harmincados például 1604-ben súlyos kárt szenvedett a tatároktól, s ezért a kamarától pénzsegélyt kapott. 5 * Loránth tanácsos 1618-ban Szakolczán a város égésekor házát veszítette: hivatala 924 forinttal járult hozzá a ház helyreállításához. 57 Az ilyen esetek nem voltak ritkák. A kamara régi szokás szerint osztozott tisztviselői örömében is. Házasság esetén az újdonsült férj „házassági gratialé"-t kapott. Eleinte ez egy pohár vagy serleg volt, anyaga aranyozott ezüst, értéke mintegy 60 forint. A szokás eredete a kamaránál kétségkívül visszanyúlik még a XVI. századba. Ernleitner Bálint tanácsos házassági ajándékáról 1596-ból van adatunk. 58 Enczenweiss György 1610-ben Bécsben házasodott: ő szintén kapott ilyet. 59 Hermannus Frigyes számvevőmester és címzetes tanácsos házasságakor is királyi határozat intézkedett a pohár adományozásáról. 60 Ez a házassági ajándék a kamara minden tisztviselőjét, az írnokokat is megillette, s bőven van adatunk az egész század folyamán erre vonatkozólag. Később a régi szokás, úgy látszik, oda módosult, hogy a tisztviselő a pohár értékét kapta meg, bár az is lehet, hogy csak a királyi határozatban van szó az összegről, és a poharat a király által rendelkezésre bocsátott összegen a kollégák vették meg. Mindenesetre az ajándék szokása később is fennmaradt a hivatal részéről: a XVIII. század folyamán is érvényben volt, akkorra azonban az eredeti jellege egészen elveszett és tisztán pénzjutalommá vált. Magától értetődik, hogy a kamara elhalt hivatalnokainak özvegyeit és árváit sem hagyta magukra. Nyugdíj ugyan ezeknek sem járt, de ha nem volt számottevő vagyonuk, gratialét kaphattak férjük vagy apjuk érdemeire való tekintettel. Egyébként a tisztviselők özvegyeinek csak <a férjük halála évnegyedében esedékes negyedévi fizetés járt. 61 Ezt minden további nélkül kifizették, de az elszámolásra kötelezett hivatalnokok esetleges hátralékát levonták belőle. Gratialét inkább csak hosszú szolgálattal rendelkező hivatalnokok özvegyei és árvái mertek kérni. így például Enczenweiss György fogalmazó özvegye és leányai 1623-ban 1000,* 2 Dubniczay János tanácsos özvegye 1651-ben 2000, 63 Eisforth Tamás tanácsos családja 1678-ban 4000 forintot kapott.* 4 De kaptak sokan mások is, ezek azonban nagyrészt tekintélyes, hosszabb szolgálatú hivatalnokok voltak. Az írnokok — többnyire fiatal — özvegyei rendszerint új házassággal 55 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 14. fol. 146. 56 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 5. fol. 141. 57 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 6. fol. 366, 445. 58 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 4. fol. 340. 59 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 5. fol. 302. «° OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 6. fol. 331. 61 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 14. fol. 250. (1668. szept. 25.) 62 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 7. fol. 83. 63 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 12. fol. 101. 64 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 17. fol. 36. 7 Levéltári Közlemények
