Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Bogdán István: Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII–XIX. században / 9–27. o.
20 Bogdán István rétumoknál, az elnöki iratoknál is hasonlóan kell takarékoskodni; 9. jó papírt használjanak mindenütt, de a „luxus" papír tilos. 61 A rendelkezés első és negyedik pontja Magyarországon nem valósult meg. Bár a megkívánt új papíralak az átlagos formátumnak csak felét tette ki — alig nagyobbat, mint a mostani A/4 — s így olcsóbbnak kellett volna lennie, a papírkészítőnek ez csak nyersanyagban jelentett volna (de ott sem lényeges) megtakarítást, munkaidőben már semmit, mert pusztán a kisebb alak a merítési és készítési folyamatot alig gyorsította volna. A papírkészítő tehát az olcsóbb árra már erősen ráfizetett volna. De belekötött a rendeletbe az ellenzéki nemesi jogérzék is: legjellegzetesebb formákban az erdélyi megyéknél. Belső-Szolnok három pontban foglalja össze tiltakozását: 1. a „mi törvényeink . . . minket semmi papírosnak vagy író szernek se a nemére, sem mértékére nem szorítottak . . . ezen szabadságunkról le nem is mondanak . . . vármegyénk rendéi"; 2. a megyét „éppen számba sem vehető scripturisticumoccal segélytette az ország cassája, a cameralis cassa pedig semmivel sem"; 3. „mi tudjuk mi légyen ... a charta signata, és nem titok előttünk, hogy az . .. [ez] adó egy neme", márpedig az adót „meg határozni vagy bé venni a statusok és rendek hatalmához tartozik". Doboka megye így írt: „A papirossal való élés politicai és civilis existentiánknak edgyik fő fundamentoma lévén, ha arra minékünk egy forma mértékű papiros szabatik ki,... az által fundamentális törvényeink .. . nagy részben meg fojtattatik,.. . közönséges romlásunk naponként nevelledik", márpedig „nemesi jussunk és szabadságunk hozván azt magával, hogy papiros malmainkkal is szabadosan élvén, a papirossal is minden restrictio nélkül szabadossan élhessünk, s azzal úgy is élni kívánunk, mint eddig". 62 Az udvari kamara azonban a takarékosság érdekében a 10-es évektől rendszeresen felmérette az udvari szervek, s köztük a Bécsben levő magyar kancelláriának is évi papírszükségletét. Ezt kielégítendő központi papírraktárt állított fel, melyet részben a bécsi kincstári papírmalomból, részben nagykereskedőknek árverésen kiadott szállítási szerződések útján látott el papírral.* 53 A 30-as években áj rendet vezetnek be: a raktár csak hétfőn ad ki papírt és kizárólag az igényelt mennyiséget számmal és betűvel feltüntetendő szükséglet-jegyzék alapján. 64 Természetesen pontos papírfelhasználás elszámolást követelnek meg, amit szigorúan ellenőriztek is. 65 De bizony két éven keresztül még a magyar kancelláriánál is észrevételezhették, hogy a kimutatásokban sok a számolási hiba, a javítás, a törlés. 66 1847-től kezdve azonban már rendbenlevőknek találhatták a számadásokat. 67 A Magyarországon székelő királyi kormányszervek, mint a kamara, a helytartótanács már magyarországi — esetleg kincstári tulajdonú, mint pl. a znióváraljai 68 - papírmalmoktól, illetve papírkereskedőktől szerezték be szükségletüket. 61 Uo. 1811:9393, idézet: Gub. pol. 1811:7273. 62 Gub. poi. 1812:2137 (Belső Szolnok); 4215 (Doboka). 63 Kanc. A. g. 1811:14 811, 1812:441, 1813:1984, 1816:14 328. 64 Uo. 1834:10 096. 65 Uo. 1844:2313, 3798, 10 656. 66 Uo. 1845:1054, 1846:3573. 67 Uo. 1847:2637, 1848:290. es Bogdán: Magyarországi papíripar i. m. 91. p.
