Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.
Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten j 227 lom egyéb ágai iránt is érdeklődött ez a polgárság. Németországban ebben az időben naplókat, családi és városkrónikákat írtak már a polgárok, 152 és ennek a hatása annál inkább érvényesülhetett Budán, mivel az itteni patríciusok német anyanyelvű csoportja rokoni kapcsolatban állott a délnémet városokkal. 153 A Halier-család Nürnbergi főága is elkészítette történetét, és ebben a budai ággal is foglalkozott, 154 ilyenformán a budaiak közvetlen értesülésekkel rendelkeztek a külföld hasonló alkotásairól. Valószínű, hogy csak a török pusztítás miatt nem került ilyen a kezünkbe. De hogy volt ilyen, azt Budai Kakas János nemrég előkerült naplója is bizonyítja. 155 Nem véletlen az sem, hogy János király uralkodása idején a fővárosi polgárság irodalmi működéséről már többet tudunk. Pesti Mizsér Gábor idevaló volt, 1M Bornemisza Tamás budai kereskedő, majd tanácstag pedig magyarul írta meg a főváros 1541 évi elestét. 157 Ebből az időből más magyar nyelvű történeti feljegyzéseink is maradtak. Különösen Mindszenti Gábor emlékirata oly fejlett irodalmi alkotás, 158 amelynek alapján fel kell tételeznünk korábbi, magyar nyelvű irodalom meglétét, amely legalábbis részben a helyi magyar polgárság alkotása lehetett. Végeredményben tehát, ha elismerjük, hogy Buda a Mohács előtti Magyarország kulturális centruma volt, ezt nem csupán a királyi udvar művelt hivatalnokainak köszönhetjük, hanem a velük összefonódott fővárosi értelmiségnek, ideértve a gazdasági értelmiséget és a művelt polgárokat is. 159 Kubinyi András 152 Adolf Reinm: Über die Entwicklung der Selbstbiographie im ausgehenden deutschen Mittelalter, Archiv für Kulturgeschichte 14 (1919) 193—213. — Willy Andreas: Deutschland vor der Reformation, Stuttgart —Berlin, 1943, 4 401—405. — Heinrich Schmidt: Die deutschen Städtechroniken als Spiegel des bürgerlichen Selbstverständnisses im Spätmittelalter. (Schriftenreihe der Hist. Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften 3.) Göttingen, 1958. 153 Vö. Kubinyi: Budai és pesti i. m. 272—75. 154 Kubinyi: Die Nürnberger Haller i. m. passim. 155 Kubinyi: Budai Kakas János és történeti feljegyzései. Tanulmányok Budapest múltjából, 18. k. (sajtó alatt). 136 Kubinyi: Pesti Gábor i. m. 81—86. 157 A magyar irodalom története i. m. I. k. 285. 158 Uo. 286. is» д városi polgárság olvasmányaival itt annál kevésbé tudtunk foglalkozni, mivel csak igen kevés adat maradt fenn erre vonatkozóan. Mindenesetre érdekes, hogy a Septhey által adományozott könyvek zöme (1. fenn, 149. j.) egyházi jellegű volt. Természetesen túlzás lenne ebből a budai polgári értelmiség teológiai érdeklődésére következtetni, azonban tanulságosnak tűnik ezt az adatot ismerve egy későbbi. 1553-ban Erdélyi József domonkos barát és tolnai hitszónok Budán járva a következő könyveket vásárolta Tétényi Istvántól: egy-egy Tertullianust, Hilariust, Augustinust, egy „Liber concilionum"-ot (?), valamint — egy Platónt. (Földváry László: Adalékok a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez. I. k. Bp., 1898, 164. Az adatra Szakály Ferenc barátom hívta fel a figyelmet, amiért ezúton is köszönetet mondok.) A régi patrícius családból származó és már 1541 előtt is tanácstagságot viselt Tétényi a török uralom alatt is megőrizte vagyonát és tekintélyét, sőt bíróvá is választották, ugyanis szpáhi lett. (L. rá Kubinyi: Budai és pesti... i. m. 263.) Amennyiben a könyvek sajátjai voltak, ez azt jelenti, hogy a Tétényi-család teológiai érdeklődésű volt, ill. bizonyára iskolai nevelés következményeként olvasta az egyházatyákat. A Platón kötet viszont már humanista hatásokról árulkodik. Nagyobb következtetéseket azonban nem vonhatunk le, hiszen a luteránusok ellen küzdő prédikátor bizonyára nem vásárolta meg Tétényi összes könyvét, csak azokat, amelyekre szüksége volt. (Tétényi pedig eladhatta valamelyik budai templom könyvtárát is.) A városi polgárság kulturális viszonyaival foglalkozott Mollay Károly a középkori Sopronnal kapcsolatban. (L. fenn, 33. j.)
