Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.
Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten 223 Ficsor kortársa volt Thorday János, a nagybirtokosok kedvelt ügyvéde. Csak ritkán nevezték deáknak, ami érthető, hiszen neve vezetéknévvé alakuló Neve tanúsága szerint ő sem származott a fővárosból, itt azonban bekerült a patríciátusba, János király uralkodása idején városi tanácsos lett. A harmincas évek végéig ügyvédkedett. Felesége a Pesti Mizsér patrícius családból származott: az 6 sógora volt az író Pesti Mizsér Gábor. 129 Természetesen nem csupán ezek az ügyvédek működtek a fővárosban, azonban ők kétségkívül a legtekintélysebbek közé tartoztak. Zömükben kimutathatóan deákok voltak, többségben vidékről költöztek Budára, ill. Pestre, és ügyvédként szereztek polgárjogot. Tulajdonképpen ez volt a polgárságnak egyetlen olyan rétege, amely a nemesség megszerzésére is törekedett, ami érthető is, hiszen a feudális törvényszékeknél működtek, feudális urak voltak ügyfeleik, akik előtt egy nemesi ügyvédnek nagyobb tekintélye lehetett. Ennek ellenére a várospolitikától sem idegenkedtek, ahogy azt Győri és Thorday példájából láthatjuk. Tulajdonképpen ugyanahhoz az értelmiségi réteghez, amelyhez az ügyvédek, tartoztak a közjegyzők is. Szerepük Magyarországon, a hiteleshelyek országában, a külföldhöz képest kisebb volt. Mivel az egyházi bíróságok nem ismerték el a hiteleshelyi kiadványokat, minden olyan ügyre, ami szentszék elé kerülhetett, közjegyzői oklevelet szereztek. Ugyancsak közjegyzők látták el a szentszéki jegyző feladatait is. 130 Közjegyzőnek clericusokat neveztek ki, akiknek azonban csak kis része lehetett felszentelt pap. Hivatásos közjegyzőkre is vannak adataink, azonban sokkal többen lehettek azok, akik a közjegyzői képesítést csak azért szerezték meg, hogy egyéb hivataluk ellátásánál — ha szükséges — olyan írásokat is kiadhassanak, amelyeket a szentszékek (vagy esetleg külföldi szerződő felek) is elfogadhattak. 131 A királyi, káptalani, városi jegyzők egy része is rendelkezett közjegyzői kinevezéssel. Magyi János, volt óbudai káptalani, majd pesti városi jegyző is megszerezte a közjegyzői működési engedélyt, sőt úgy látszik, hogy egy időben hivatásos közjegyzőként is működött. 132 A királyi ítélőmesterek között is voltak közjegyzők: Dorogházi László volt esztergomi szentszéki jegyző és Liszkai Horvát Ádám. 133 A városi polgárság fiai közül is többen mentek közjegyzőnek. A XVI. században, 1521 után ismerjük pl. Pál pesti kereskedő Gergely nevű fiát, aki különben 1517—19 között Krakkóban tanulván szerezte meg a közjegyzői képesítést. 134 Ő tehát nem a hazai iskolákon tanult, jogtudó deákokhoz tartozott. 129 Kubinyi András: Pesti Gábor családi összeköttetései, Itk. (1968) 84. 130 Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és a hiteles helyek története Magyarországon, Bp., 1899, 99—159, 187—225. — Szentpétery: i. m. 242—47. — Bónis György: Die Entwicklung der geistlichen Gerichtsbarkeit in Ungarn vor 1526, Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Reehtsgeschichte, 80, Kanonistische Abteilung 49 (1963) 221—22. — Uő: Einflüsse i. m. 54. — Uő: Magyi i. m. passim. 131 Ilyenek lehettek pl. az ítélőmesterek közötti közjegyzők, különösen Liszkai Horvát Ádám, 1. alább, 133. j. 132 Bónis: Magyi, i. m. passim. 133 Bónis: Einflüsse Í. m. 54. o. 221. j. — Liszkai Ádám írta át, mint közjegyző az 1487-es osztrák—magyar békeszerződést, Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon, XII. k. Pest, 1857, 393—95., valamint budai káptalani okleveleket, hogy azok egyházi bíróságok előtt is érvényesek legyenek. Ol. Ft. Zágrábi érseki lt. Dec. 63, 65. 134 Egyháztörténelmi emlékek I. k. 33. — Album II. k. 181. — Schrauf III. k. 90.
