Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.
220 Kubinyj András oltárigazgatók közül a többség pap volt ugyan, azonban ez a réteg sem különbözött jelentős mértékben a kanonokoktól. Átlépni a kanonokságba igen ritka esetben sikerült. 113 Szinte azonos képet nyújt számunkra a felhévízi káptalan is. Prépostjai kizárólag királyi főtisztviselők, kincstartók, kancellárok, titkárok. Ez a javadalom azonban csak mellékesnek számított, valamennyi prépost a Mátyás kor közepétől egyben megyéspüspök is volt valahol. Kanonokjai közül ismerjük Apari Gergely, Mocsmolnai Balázs (testvére nagyváradi polgár), Pápai János és Tolnai Menyhért nevét: azaz szintén városi, mezővárosi, de nem helybeli polgárfiakat. 114 A szerzetes kolostorokról (és rendi kezelésű kórházakról) itt nem szólunk. Papságuk nem állott úgy a világi és egyházi értelmiség határán, mint a plébániáknál és társasegyházaknál; valóban egyházi jellegűeknek számítottak. Valószínűleg nagyobb számban léptek be közéjük fővárosi polgárok fiai, mivel azonban a koldulórendeknél időnként más-más kolostorba helyezték át a rendtagokat, nem tartoztak ők sem többségükben a helyi papsághoz. A fővárosi világi értelmiség — itt most azokra gondolunk, akik nem élveztek javadalmakat — a hivatalnokokból, ügyvédekből, közjegyzőkből (ezek ugyan clericusnak is számítottak), orvosokból és a gazdasági értelmiség képviselőiből állott. Kezdve a hivatalnokrétegen (s ez igen jelentős számarányban volt képviselve a városon belül), a hivatalvezető, és gyakran főpapi, vagy főúri rangú, nem is mindig szakember kancellárokon, nagybírakon, bírói helyetteseiken és ítélőmestereiken, a kincstartókon, helyetteseiken és udvarbírákon kívül valóban szakembernek számítottak a királyi titkárok, részben deákműveltségű, részben egyetemet végzett férfiak, akiknek a száma a Jagelló-kor végén a tízet is megközelítette. 115 A központi hivatalokban nagyszámú jegyző dolgozott. Pontos számukat ugyan sohasem fogjuk ismerni, azonban valamit következtethetünk. Egy iktatáshoz 1482-ben 1 kancelláriai, 7 személynöki és 10 kúriai felsorolt jegyző közül küldtek ki valakit. Ugyanebben az évben egy másik oklevél 6 személynöki jegyző nevét adja meg, akik közül csak egy személy azonos a másik oklevélben említettekkel. 116 Tehát akkor a személynök keze alatt legalább 12 jegyző dolgozott, a nagyobb kancelláriában feltehetően még több. A kincstárban sem kevés hivatalnok dolgozott. Rövid idő alatt, 1526. május 23 és június 30 között 18, a kincstár központjában dolgozó személy nevét tudjuk megállapítani. Hatan közülük kimutathatóan deákok. 117 A hivatalnokok egy része lakó- és munkahelyének tekintette a fővárost, nem azonosult az itteni polgársággal. Mások azonhan vagy innen származtak, vagy hivatalnokoskodásuk után is itt maradtak, polgárjogot szereztek. Idevalósi volt — legalábbis hivatalnokoskodása idején — Budai Dénes személynöki ítélőmester Mátyás, 118 Budai László királyi titkár II. Lajos uralkodása alatt. 118 Hogy csak néhány nevet említsünk a XV. század végéről: Pesti Balázs, Bereck, 113 Kubinyi—Fiigedi i. m. 114 Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. Tanulmányok Budapest múltjából 16 (1964) 117—119. — Prot. Bud. 48—49., 139., 171—172., 585 r—586 v., — Károlyi okit. III. k. 1. 115 Csak az 1526. évi királyi számadáskönyvtöredékben, ami alig öt heti időszakot ölel fel, hét királyi titkár nevét olvashatjuk. Dl. 24 405. 118 Szilágyi Loránd i. m. 117. o. 134. j. — Dl. 34 231. 117 Dl. 24 405. 118 Szilágyi Loránd í. m. 98. — György Bónis: Einflüsse des Römischen Rechts in Ungarn, IRMAE Pars V. 10. Mediolani, 1964, 53. 119 DL 105548. — Valószínűleg azonos a Padovában tanult humanista Budai László kalocsai és szepesi kanonokkal. Gerézdi Rábán: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig, Bp., 1968, 250—251.
