Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.
Mikrofilm publikáció 193 Levéltári Kongresszus résztvevői már kézhez kapták. (Albert H. Leisinger, Jr.: Microphotography for Archives. Washington 1968.) A szerző szerzői jogát átengedte a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak, amely nem fog akadályt gördíteni az elé, hogy a tagországok a kézikönyvet saját nyelvükre lefordíttassák. A bizottság körkérdést is intézett a Nemzetközi Levéltári Tanács taglevéltáraihoz, hogy általános képet kapjon a levéltári mikrofilmezés jelenlegi világhelyzetéről. 60 válasz érkezett 56 országból. Sajnos nem minden levéltár válaszolt valamennyi kérdésre, de így is lehet képet alkotni a levéltári mikrofilmezés 1968-as helyzetéről. Ebből megállapítható, hogy a 60 intézmény közül 12-nek nincs saját felvevőgépe. Igen érdekes, hogy amíg El Salvador, a Fiji szigetek, Jamaica, Nigéria, Szenegál, Tanzánia és Zambia nemzeti levéltárai rendelkeznek fel vevőgéppel, az österreichisches Staatsarchiv és a svájci Bundesarchiv nem. — 50 választ adó közül 43 csak 35 mm-es filmet használ, 7 pedig 16 mm-est is. A 16 mm-es film aránya a 35 mm-eshez viszonyítva legmagasabb az Egyesült Államokban, 10%. Alkalmazásuk kis méretű index-kartonoknál a leggyakoribb. — 33 levéltár csak tekercsben használja a mikrofilmet, csak kettő (Kenya és Malaysia) tárolja csíkokban a filmet, a többiek vegyesen alkalmazzák, de ezeknél ís a tekercses megoldás az elterjedtebb. — 23 válaszból az derül ki, hogy az évente készített fel vételszám eléri vagy meghaladja a 100 000-t. Az első helyet a Szovjetunió foglalja el 6 500 000 felvétellel, a második helyeri a washingtoni National Archives áll 6 millió felvétellel. A Magyar Országos Levéltár másfél millió felvétele az 5. a sorrendben. A világméretekre jellemző, hogy 40 ország évente 25 millió felvételt készít. 30 — A pozitív mikrofilmmásolat terén a washingtoni National Archives áll az élen évi 2 290 000 méterrel, a Magyar Országos Levéltár évi 110 000 méterrel a 6. helyet foglalja el. 26 ország évente 4 572 000 méter pozitív filmmásolatot készít. Kilenc ország (köztük Ausztria és a Vatikán) egyáltalában nem készít filmmásolatot. — Arra a kérdésre, hogy a filmen levő iratanyagról áll-e rendelkezésre jegyzék, 26 igen és 23 nem érkezett. Vannak levéltárak, amelyejk a jegyzékeket kizárólag saját használatukra készítették, kutatóknak nem engednek abba betekintést. — Igen változatosak a válaszok arra a kérdésre, hogy milyen rendezési és jegyzékelési szempontok érvényesülnek a filmek kezelésénél. A képből egészen világosan látszik, hogy szinte minden levéltár saját elgondolásai szerint alakította ki módszerét. Az egyöntetűségnek, a szabványosságra való törekvésnek a legkisebb nyomát sem lehet észrevenni. — Kétségtelenül javítaná a levéltári mikrofilmezés nemzetközi forgalmát, jobb színvonalra emelné a külföldre küldött mikrofilmeket, s fokozná használhatóságukat, ha sikerülne a különböző kivitelezési rendszereket közös nevezőre hozni, nemzetközi szabványt általánossá tenni. Ezen a téren is még sok a tennivaló. Bár a körkérdés eredményeképpen készült felmérésnek szép számmal vannak fogyatékosságai, amelyek nemcsak a hiányos válaszok, hanem a válaszok összesítésére és az összesítés kiértékelésére rendelkezésre álló rövid idő miatt 30 Meg kell jegyezni, hogy a válaszokból kialakuló kép nem minden tekintetben reális. Egyes esetekben ugyanis a válasz az ország teljes levéltári fümezési adatait öleli fel, más esetekben pedig csak a választ adó levéltárét. Magyarország esetében a Magyar Országos Levéltár válasza egyszersmind az egész ország adatait jelentette.
