Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.
190 Borsa Iván hat azonban az a körülmény, hogy ha a levéltár ilyen mikrofilmet kiad, akkor a megrendelő (vásárló) ezt a filmet átengedheti másnak vagy reprodukálhatja azt, sőt esetleg ismételten (rosszindulat esetében üzletszerűen) megteheti a&t, ami azt jelenti, hogy az eredeti levéltári anyagot őrző levéltár elveszti ellenőrzését anyagának felhasználása felett, s nem tudja azt sem biztosítani, hogy az ezek felhasználásával készített művek bekerülnek-e a levéltár könyvtárába. — Ma már egyre gyakoribb, hogy egyes levéltárak, mint például a Magyar Országos Levéltár, vagy egyetemek, tudományos kutatóintézetek és más kutatóközpontok feladatkörüknek megfelelő levéltári gyűjteményeket alakítanak ki mikrofilmen. 34 Ezek az intézmények azért alakították ki nem kis költséggel mikrofilmtáraikat, hogy a kutatást szélesebb körben, nagyobb forrásbázis biztosításával elősegítsék. Ebből természetszerűleg következik, hogy e gyűjteményekben nem lehet korlátozni a különböző bel- és külföldi levéltárak anyagáról készült mikrofilmek kutatását. Felfogásunk és gyakorlatunk szerint annak sem lehet akadálya, hogy a kutató ilyen filmek egyes felvételeiről a munkáját tovább könnyítő fényképnagyításokat kapjon. Nem tartjuk azonban helyesnek azt, hogy ilyen filmről harmadik ország kérésére filmmásolat készüljön, hacsak az eredeti levéltári anyagot őrző levéltár nem adta ehhez beleegyezését. A nemzetközi mikrofilm-cserék és -rendelések kapcsán e kérdés gyakorlati megoldása még rendezésre vár. Olyan esetekben ugyanis, amikor egy levéltár fenn kívánja tartani magának a jogot anyagának reprodukálására, ezt nem szabadna tőle megtagadni. A fent ismertetett meggondolások vezetik egyes levéltárak vezetőit abban, hogy nagyobb levéltári egységek teljes anyagának vagy nagyobb mennyiségű levéltári anyagnak mikrofilmezését ne engedélyezzék, illetőleg az ilyen jellegű filmezés korlátozása érdekében különböző megszorításokat léptetnek életbe. Az iratanyag tárgya szerinti korlátozás, amikor a levéltár csak olyan iratanyag mikrofilmjét bocsátja más ország (az ország valamelyik intézménye vagy kutatója) rendelkezésére, amely az illető ország történetére vonatkozik. 25 — Ez a korlátozás nehezen helyezhető elvi alapra. A tudományos kutatás előrehaladása ugyanis egyre jobban csökkenti a kutatáskor a kutató nemzetiségének szerepét, de ezen túlmenően egy ilyen álláspont védelmezőjének tagadnia kellene minden olyan egyetemi tanszék kutatómunkájának jogosultságát, amely nem annak az országnak a történetét kutatja, amelyben működik. Ha ilyen szempont érvényesülne, ezek a tanszékek meg lennének fosztva az eredeti levéltári forrásanyag mikrofilmen való kutatásának lehetőségétől, pedig éppen ilyen esetekben van a mikrofilmnek megbecsülhetetlen szerepe. Egyet kell érteni a liberalizálás kérdésével foglalkozó nemzetközi munkacsoport ama ajánlásával, hogy az ilyen jellegű korlátozásokat el kell távolítani a levéltári gyakorlatból. 24 A Magyar Országos Levéltár filmtára 1968. január 1-én 17 916 061 mikrofilm-felvételt őrzött. E felvételek közül 2 145 515 külföldön őrzött levéltári anyagról készült. 25 Szedő Antal a Nemzetközi Levéltári Tanács washingtoni rendkívüli kongresszusán annak a véleményének adott kifejezést, hogy „egy országnak csak a saját történetére vonatkozó iratok mikrofilmjeire van joga, de erre joga van". Levéltári Közlemények XXXVII. (1966) 14. — A körkérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy Bulgária, Jugoszlávia, Lengyelország, Luxemburg, a Német Demokratikus Köztársaság, Szenegál és Törökország nem hajlandó levéltári anyag mikrofilmjét kiadni, csak ha az a kérelmező ország történetére vonatkozik.
