Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.
188 Borsa Iván tosítsa, mikrofilm publikációs tevékenységeit fejt ki, s a készített film: mikrofilm publikáció. A nagyobb levéltári egységek (fondok, állagok, sorozatok) teljes anyaga mikrofilmezésének kérdésével a mikrofilm bizottság viszonylag röviden foglalkozott. Egyetértett abban, hogy e tekintetben törekedni kell ama akadályok megszüntetésére, amelyeket nem egy levéltár és levél tárigazgató támaszt nagyobb levéltári egységek teljes anyagának mikrofilmezésével szemben. Ezeket az ellenvetéseket a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak egy másik, a levéltári anyag használatának liberalizását vizsgáló bizottság elemezte. 23 E másik bizottság megállapítása szerint, amíg a levéltári anyag használatának korlátozását legtöbbször államérdekből felsőbb rendelkezések írják elő, addig nagyobb levéltári egységek teljes anyaga mikrofilmezésének korlátozását egyes országokban maguk a levéltárosok kezdeményezik, illetőleg tartják fenn. A nagyobb levéltári egységek teljes anyaga mikrofilmezésének ellenzőit különböző módszertani és technikai meggondolások vezetik, s e meggondolások következtében a gyakorlatban különböző megszorításokat alkalmaznak. Ezek az elutasító módszertani és technikai meggondolások a következők: A történeti kutatást nem lehet kizárólag mikrofilm segítségével elvégezni. Szükséges, hogy a kutatónak közvetlen kapcsolata legyen a dokumentumokkal. Mivel technikailag lehetetlen a történeti dokumentáció egészének mikrofilmezése, a kutatónak saját magának kell elvégeznie a számára hasznos források kiválogatását és csak ezeket kell reprodukálni. Ha a történeti dokumentáció egészének mikrofilmezése lehetséges volna, az eredmény akkor is sovány lenne. A mikrofilmek kezelése ugyanis összehasonlíthatatlanul nehézkesebb, mint az iratoké. Különböző iratok egyidejű vizsgálata, ha lehetetlennek nem is mondható, csak komoly nehézségekkel lehetséges. E két ellenvetés meglehetősen doktrinernek és szubjektívnek mondható, és nem mentes az akadékoskodástól sem. Senki nem kívánja vitatni, hogy bizonyos speciális kutatások (pl. papírok vízjelei) esetében elengedhetetlen az eredeti iratanyag vizsgálata, s ha netán elpusztul az eredeti, ezek a kutatások csupán mikrofilm alapján nem végezhetők el. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kutatások túlnyomó többsége azonban az iratok által fenntartott szövegre épül, így mikrofilmről is feldolgozhatók. E kutatások esetében tehát nincs szükség elengedhetetlenül az eredetire. Ilyen esetekben az eredeti igénylése legtöbbször akkor szokott előfordulni, ha az eredeti a mikrofilmmel egy épületben található, vagyis amikor a mikrofilm anyagkímélési célokat szolgál. Ha az eredeti néhány száz vagy néhány ezer kilométer távolságban van, s az eredeti tanulmányozása leküzdhetetlen időbeli vagy gazdasági természetű akadályokba ütközik, mindjárt megnő a mikrofilm értéke, s elmarad az eredeti iratokkal való kapcsolatot hangsúlyozó igény. — Nem kívánja senki sem elérni — már csak azért sem, mert az ma még legfeljebb utópisztikus körülmények között képzelhető el —, hogy bármely levéltár teljes anyaga filmre kerüljön és végleg ki lehessen vagy ki kell23 Vie Congrés International des Archives. La libéralisation en matiére d'accés aux documents d'archives et de politique de microfilmage. Rapport présemé au nom du groupe de travail délégué á cet effet par M. Charles Kecskeméti, Secrétaire du C. I. A. (1968, egyszerű sokszorosítás).