Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

170 Ember Győző a levéltári címnek megfelelő jelek — betűk, számok stb. — segítségével kifejezett leiegyszerűsített és lerövidített, mintegy szimbolizált formája. Címet és jelzetet a levéltári iratok a legtöbb esetben már akkor kapnak, amikor még nincsenek levéltári intézmények őrizetében. A levéltári intézménybe kerülésük előtt kapott címeit és jelzeteit a levéltári iratoknak irattári címeknek és jelzeteknek nevezzük. A levéltártörténetnek módszertanilag közösen kell foglalkoznia az irattári és a levéltári címelés és jelzetelés kérdéseivel, hiszen e kétféle művelet csak helyben és időben különbözik, elveiben és gyakorlatában azonban azonos. A levéltári rendezéssel rendszerint együttjár a levéltári selejtezés, gyakran azonban külön műveletként szerepel a levéltári intézmények munkájában. A selejtezésnek is az az alapvető rendeltetése, hogy a levéltári iratokat minél könnyebben használhatóvá tegye • azáltal, hogy a felesleges, történelmi forrásértékkel nem rendelkező daraboktól megszabadítja őket, s megkíméli a kutatókat attól, hogy az ilyen darabokkal foglalkozzanak. E mellett természetesen a raktártérnyerés sem lebecsülhető célja és eredménye ia selejtezésnek. A selejtezés sem kizárólagosan levéltári munka, a levéltári iratokat már akkor is selejtezik, amikor még nincsenek levéltári intézmények őrizetében, sőt kívánatos, hogy selejtezésük azelőtt történjék, hogy levéltári őrizetbe kerülnek. A levéltártörténetnek módszertanilag közösen kell foglalkoznia az irattári és a levéltári selejtezésekkel, hiszen ezek is csak helyben és időben különböznek egymástól, nem pedig elveikben és gyakorlatukban. A levéltári iratok minél egyszerűbben és könnyebben használhatóvá tételét szolgáló levéltári munkák között egyike a legjelentősebbeknek a levéltári segédletek készítése. Ez a munka ugyan nem a levéltári anyagon folyik, hanem annak érdekében, történeti tárgyalása mégis a levéltártörténet ama részéhez tartozik, amely a levéltári anyag történetét vizsgálja, minthogy a munka során készülő levéltári segédletek maguk is levéltári iratokká lesznek, kiegészítik azt a levéltári anyagot, amelyhez készültek, amelyhez elkészültük után szorosan hozzátartoznak. A levéltári munkának fontos területe a levéltári kiadványok készítése. Mint minden más munkájukkal, kiadványok készítésével is kettős alaprendeltetésüknek törekszenek megfelelni a levéltári intézmények, annak t. i., hogy a levéltári anyagot biztonságban megőrizzék, valamint hogy minél egyszerűbben és könnyebben használhatóvá tegyék. Kettős alaprendeltetésük érdekében többféle kiadványt készítenek a levéltári intézmények. Ezek közül a levéltári forrásközlések azok, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak magukhoz a levéltári iratokhoz. A levéltári forrásközlés történetének a vizsgálata a levéltártörténet ama részéhez tartozik, amely a levéltári anyag történetével foglalkozik. A levéltári iratok közzététele ugyanis mintegy megsokszorozza az iratokat, s ezáltal nem csupán könnyebben hozzáférhetővé teszi őket, hanem egyben védi is a használattal együttjáró rongálódás veszélyével szemben. A publikálás a levéltári iratvédelemnek egyik leghatékonyabb eszköze, története szorosan összefügg magának a levéltári anyagnak a történetével. Vannak a levéltári kiadványkészítő munkának más olyan területei, a le-