Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

A levéltártörténet módszertanához 165 számíthatjuk őket. Ilyenek a raktárakban használt hágcsók, létrák, a raktárkocsik, az irattárolás eszközei és mqdjai: dobozok, tékák, fedőlemezek, hevederek, palliumok, borítékok, ezek alkalmazásának illetve használatának mikéntje stb., stb. Ide sorolhatjuk az iratkonzerválás és restaurálás, a könyvkötés, sőt a fényképezés különféle eszközéit és módjait is, amelyeknek rendeltetése — teljesen vagy részben — ugyancsak az, hogy a levéltárban elhelyezett anyag biztonságos megőrzését és minél könnyebb fizikai hozzáférhetőségét biztosítsák. A levéltártörténetnek mindezekkel, a levéltári anyag biztonságát és fizikai használhatóságát szolgáló technikai eszközökkel, a velük kapcsolatos technikai kérdésekkel foglalkoznia kell. Mindez együttesen jelenti azt, amit az egyszerűség kedvéért úgy jelöltünk meg, hogy a levéltári épületek története. Tulajdonképpen a levéltárakban alkalmazott technikáról, a levéltári technika történetéről van szó a levéltártörténetnek ebben a részében. E tényből természetszerűleg következik, hogy a levéltártörténet e részének módszere és szempontjai tekintetében az ún. technikatörténet módszeréhez és szempontjaihoz kell kapcsolódnia. A technikatörténet viszonylag fiatal ága a történettudománynak, módszere, szempontjai most vannak kialakulóban. A technika szó rendkívül széleskörű fogalmat jelöl, aminek megfelelően rendkívül tág a technikatörténet területe is. E tág területnek számos részéhez kapcsolódik a levéltári technika története. A levéltári építkezés története pl. az építkezés általános történetéhez. A levéltári tárolás története a tárolás általános történetéhez, és így tovább. A levéltártörténetnek mint a levéltári épületek — pontosabban: mint a levéltári technika — történetének módszerében és szempontjaiban egyrészt a technikatörténet általános módszerét és szempontjait, másrészt a technikatörténet megfelelő, a levéltári technika megfelelő ágaival rokon ágainak a módszerét és szempontjait kell alkalmaznia, alapul vennie. A technikatörténet módszertanával e tanulmány még olyan minimális mértékben sem foglalkozhatik, mint ahogyan az intézmények történetének módszertanával tette. A levéltári intézmények és a levéltári épületek — pontosabban: a levéltári technika — története mellett a levéltártörténet harmadik tárgya — mondhatjuk úgy is: része vagy területe — a levéltári anyag története. Azt, hogy levéltári anyagnak mit tekinthetünk, az előzőekben már részletesen kifejtettük. Ezek szerint a levéltári anyag a levéltári iratanyagot, a levéltári iratokat jelenti. Ezek történetével kell a levéltártörténetnek a levéltári intézmények és a levéltári épületek — a levéltári technika — története mellett foglalkoznia. Legyen szabad mindjárt itt, elöljáróban a levéltári iratok története módszertani kérdéseinek tárgyalásához, leszögeznem, hogy a levéltártörténet legjelentősebb részének vagy területének a levéltári iratok történetét tartom. Véleményemet azzal indokolhatom meg, hogy mind a levéltári intézmények, mind pedig a levéltári épületek — a levéltári technika — csupán azért vannak, létüket egyedül az indokolja, hogy a levéltári iratokat biztonságosan megőrizzék