Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Bogdán István: Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII–XIX. században / 9–27. o.

12 '-•.'>-•-• " Bo

gdán István szebenben 1786—7-ben, de eredménytelenül.

23 Saját tulajdonú papírmalommal tehát csak kivételesen dicsekedhettek nyomdáink. 3. A központi udvari igazgatás folytatva a 17. századi gyakorlatot, osztrák papírt használt. Az írásbeli ügyintézés kiterjedése következeiében a királyi hivatalok is egyre inkább közvetlenül a papírmalomból szerezték be szükségletüket, így a kereskedőnél már csak esetenként kisebb mennyiséget vásárolnak. Annál is inkább, mert a papírmalom olcsóbb árat számíthatott, mint a kereskedő, ráadásul a szállítás teljes költségét is vállalta. Az iratok vízjeleinek tanúsága szerint kezdetben egyidejűleg több papírmalom termékét is használták, a század közepére azonban egy—egy versenyképesebb malom kiszorította a többit, és a hivatal évről-évre szerződő egyedi szállítója lett. Így pl. a Kamarának a 60-as évek elején Kloss Ferenc Antal bécsújhelyi, a 60-as évek második felében és a 70-es évek elején Heger János György olmützi papírmalma szállított,

24 mégpedig évente átlag 1400 rizsmát. A szerződés eleinte csak a megadott papírfajták mennyiségére szólt, később már a minőséget is belevették. Az 1770-es évi olmützi szállítmányból ui. 4 rizsma kancelláriai és posta papír sem nagyságban, sem minőségben (fényében) nem felelt meg a korábban szállított papíroknak, így azt határozták, hogy a következő év szerződésében kikötik, hogy a papírkészítő minta szerinti minőségű és nagyságú papírt köteles szállítani.

25 A gondos számvevő az ügyirathoz a régi és az újabb szállítmányból egyaránt egy-egy mintaívet csatolt. Ezek igazolják a Kamara kifogásait: a régi szállítmány íve 365 x 485 mm és (átszámítva) 46 g/m

2 volt, az új ívé pedig 369 x 475 mm és 42,3 g/m

2

, tehát 10 mm-rel rövidebb, így 0,004 m

2-rel kisebb a réginél. A papírkészítő ezzel 1 rizsmánál 10, a .4 rizsmánál pedig már 40 ívet (2,5"/»-ot) takarított meg. Emellett a régi fehérebb, simább, fényesebb és egyenletesebb átvilágítású is volt, mint az új, amelyikben 1—2 mm-es rostcsomók is láthatók. A 70-es évek derekától kezdve az osztrák papíripar fejlesztésében jelentős szerepet játszó Kollmünzer Ferenc Károly bécsi nagykereskedő és papírmalom tulajdonos, valamint Trattner Tamás János udvari nyomdász, könyvkereskedő és papírmalom tulajdonos monopolizálni törekedtek az udvari hivatalok papírellátását. Trattner 1763-tól kezdve az udvari hivatalok szerződéses nyomdásza volt, s a nyomtatványok számára szükséges papírt is szállította, 1769-ben privilégiumot is kapott e működéséhez, és 1775-ben az udvar a magyar kormányszékek számára szükséges nyomtatványokat is már nála rendeltette meg.

26 Ezen felbuzdulva Trattner 1777-ben 5"/«-os árengedmény ellenében privilégiumot kért a hivatalok írópapír ellátására is. — Trattner azonban sokat markolt. Az uralkodó ugyanis úgy rendelkezett, hogy nem kell feltétlenül megmaradni Trattner ajánlatánál, a papírt annál kell megrendelni, aki a legjobb minőségűt a legolcsóbban szállítja, s ezért a jövőben egy szállítóval sem szabad 2 évnél hosszabb szerződést kötni.

27 Trattner válaszul 23 OL, Gubernium levéltára, Acta politica — továbbiakban Gub. pol. — 1787:736, 4495, 8784. 11113, 13 270. — Vö. Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudális történetének vázlata. 2. r. Studia Universitatis Babes—Bolyai. Ser. hist. 1964. f. 1. 64. p. 24 Kam, Expeditiones Camerales 1766. T. 1. (Klossra); 1767. 0. 18. 1769. 0. 21., 1770. P. 16. 1771. 0. 5. (Hegerre). 25 Uo. 1770. P. 16. 26 ÓL, Magyar Kancelláriai Levéltár, Acta generalia — továbbiakban Kanc, A. g. — 1775:2235. 27 Uo. 1777:3949.