Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.

8 Mályusz Elemér moljunk a realitásokkal és szakítva az illúziókkal, mintha közvéleményünket érdekelnék szakproblémáink, középkori történetünk kérdéseit kevésbé hazai történetünk, sokkal inkább az általános európai fejlődés részei gyanánt vizsgáljuk. Ily módon rákényszerülnénk, hogy felkutassuk az analóg jelenségeket, keressük közös eredetük gyökereit, s a magyar jelleget csak mint az általánostól eltérő vonások összességét értékeljük. Ha végképpen lemondanánk arról, hogy középkori történetünkben valamiféle hazafias példatár lelkesítő anyagát keressük, attól a kötelességtől is megszabadulnánk, hogy állandóan oly olvasóközönséget képzeljünk magunk elé, amelyhez szólani csak irodalmi formában, mintegy vates-szerűen lehet. Ügy írhatnók, egyedül a szakemberek számára, tanulmányainkat, mint ahogyan az archaeologusok vagy az ókori történészek már régóta teszik. Ami azonban ugyanakkor egyetlen reális előfeltétele annak, hogy szaktudományunk területén is valóban színvonalas és érdekes népszerűsítő munkák születhessenek. A változás, a reális összefüggések feltárása nem jelenti, hogy a középkori magyar történet részletei elhomályosulnak az általános, közelebbről kelet-európai fejlődés képén. Csak a helyes távlatot kapnák meg a sokszínű, változatos háttérrel. Nem múltunk elszegényedése, ellenkezőleg gazdagodása következnék be. Az egyes tények sorsa is az elmerülés helyett a beilleszkedés volna a fejlődés rajzába. Javaslatunk éppen az, hogy keressük meg a módot, mint lehetne a külföldi szakirodalomban, főleg a forráskiadványokban rejtőző magyar vonatkozású adatokat napvilágra hozni s annyira ismeretesekké tenni, hogy könnyű szerrel értékesíthetők legyenek. Minden történész előtt ismeretes saját tapasztalataiból, mily sok, bennünket érdeklő mozzanatról közöltek elszórtan megemlékezést a külföldi oklevéltárak, monográfiák és folyóiratok. Nem tervszerűen, hanem esetlegesen, mint a magyarországi kapcsolatoknak a kutató buzgalom által kibányászott emlékét. Az adatok sok esetben nem számíthatnak különösebb figyelemre, máskor azonban önmagukban is érdekeseknek látszanak s még inkább azoknak bizonyulnak pontosabb vizsgálat után. Arra mindenképpen érdemesek, hogy számon tartsuk őket. A könyvismertetések szokták a figyelmet reájuk irányítani, azonban csak nagyon esetlegesen. Már a múltban is így volt. A múlt évszázadban volt a Századok-nak egy-egy olyan munkatársa, aki láthatólag kedvét lelte abban, hogy a külföldi könyvtárakban kezébe került munkákból a magyar vonatkozású részeket kiemelje, követőik azonban ma már nincsenek, sőt a két világháború között sem akadtak. Talán mert egy-egy munka, főleg forráskiadvány ismertetése aránytalanul sok időbe került, talán mert annyira megnövekedett a könyvek száma, hogy reménytelen vállalkozás lett volna rendszeres szemmel tartásuk, legfőképpen azonban bizonyára azért, mert igény sem volt ily figyelmeztetésekre. Több oly könyvsorozatot említhetnénk fel, amelyekről a magyar közönség nem szerezhetett tudomást, mivel a szakkörök nem szóltak róluk, noha megérdemelték volna — tartalmuknál fogva is — a figyelmet. Nem túlságosan régen megjelent munkák közül hármat említünk fel példa gyanánt annak illusztrálására, hol s milyen jellegű magyar vonatkozású okleveleket találhatunk s azok mily mértékben gazdagíthatják ismereteinket. Az nem szorul igazolásra, hogy egy oklevéltár, amely Belgrád történetéről szóló emlékeket tartalmaz, joggal érdekelheti a magyar történészeket.

9 A város szoros kapcsolata Magyarország• Monumenta históriám Belgrádi spectantia. Documenta res Beigradi mediae aetatis illustrantia. Ed. Michael J. Dinic. Vol. IL, Beigradi 1958.