Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
Az Archívum Regni története 1765—1874 51 Geringer vette át. Ez ugyan a kialakult helyzeten mit sem változtatott, minthogy a levéltár addig is az ő rendelkezései alapján működött. Geringer távozása után a. levéltár a cs. k. helytartóság budai osztályának alárendeltségébe került. Az önkényuralmi rendszer a levéltárügy terén is végre' akarta hajtani az áj birodalmi koncepciónak megfelelő szervezeti változásokat. Legfelsőbb elhatározás intézkedett egy bizottság kiküldéséről, melynek feladatául a helytartósági, a miniszteri, a kincstári és az országos levéltárakra vonatkozó kérdések kifejtését tűzték ki. E bizottságnak kellett jelentenie, hogy a helytartótanácsi levéltár iratainak selejtezését nem kellene-e megkezdeni, nem lenne-e helyes a fennállott magyar minisztérium iratait Bécsbe küldeni? Célul tűzték ki továbbá az országos levéltárnak, valamint a helytartótanácsi és kamarai levéltárnak egy központi levéltárban való összeolvasztását, valamint az ügyviteli szempontból még szükséges iratoknak a pénzügyi hatóságok és helytartósági osztályok kezelésébe történő átadását is. Mivel ennek az intézkedésnek a végrehajtása az Archívum Regni anyagának a szétdarabolását is jelentette volna, Kovachich — aki 1848/49-ben bizonyságot tett aulikus érzelmeiről — most mint a bizottsághoz kirendelt tag, e javaslatok elfogadása ellen foglalt állást. így az országos levéltár teljes épségben megmaradt, 103 s az abszolutizmus korában további veszély már nem fenyegette. Az abszolutizmus korában a levéltár végleg elvesztette rendi funkcióját, s helyette az ott őrzött anyagban való kutatás egyre jobban előtérbe került. 1858ban pl. Th. Sickel kér és kap kutatási engedélyt, még ugyanabban az évben P. A. Munch professzor számára engedik meg, hogy az osztrák levéltárakon kívül a magyarországi állami levéltárakban is kutathasson. 104 Az önkényuralmi rendszer megszűnése után a levéltár a visszaállított helytartótanács felügyelete alá került. A hatvanas években, a tudományos kutatási igények további előtérbe kerülésével, a levéltárba való bejutást és az iratokban való kutatást a helytartótanács elnöksége engedélyezte. 105 Sajnos a levéltár fejlesztésére a provizórium korszakában sem gondoltak. Épp ellenkezőleg, ahelyett, hogy megfelelőbb helyiségekről gondoskodtak volna, a helytartótanács elnöksége 1861-ben a levéltár „szűkebb térre való szorítását" rendelte el. 106 A levéltár dologi szükségletének elhanyagolása mellett a további fejlesztéshez szükséges személyi feltételeket sem biztosították. 1849 óta Kovachich egyedül látta el a szolgálatot, s csak 1866 végén került sor Török János allevéltárnokká való kinevezésére. 107 Törököt szokatlanul magas javadalmazással, egész életé tartamára 630 forint évi fizetéssel és 1370 forint személyi pótlékkal nevezték ki. A kiegyezéssel a levéltár felügyeleti hatósága újból megváltozott. Az ekkor véglegesen megszüntetett helytartótanács helyébe lépő minisztériumok közül a 103 K 148. BM. Ein. 1867. VIII. tétel, 1809. alapszám. 104 OL. D 46. Abszolutizmus-kori levéltárak, I. k. General-Gouvernement für Ungarn 1858. V. C. 2284, íll, 6727. (Az adatokat Sashegyi Oszkár főigazgatóhelyettes volt szíves rendelkezésemre bocsátani.) 105 1861-ben pl. Gaszner Lajos törvényszéki segédnek, 1865-ben pedig Dr. Hajnik Imre nagyváradi jogakadémiai tanárnak engedélyezik a levéltár anyagában való kutatást. (N 112. Off. AR. Ns 1021, Ül. 1050.) 106 N 112. Off. AR. M» 1015. 107 Uo. N° 1092. 4* •