Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.
4 Mályusz Elemér lógia próbálta érdeklődését kiterjeszteni a középkori élet egész területére. A középlatin filológia viszonylag új tudományág, hiányzanak a klasszika filológiára jellemző hagyományai, a tudományok megszokott hierarchiáját megzavaró kezdeményezés tehát idegen tőle. Ugyanakkor a történettudomány már reges régen szakított az egyoldalú felfogással, mintha csak a politikai és hadi események számbavétele volna hivatása s ily meggyőződésének helyességét a marxizmus még bizonyosabbá tette mindenki számára. A törekvés, hogy a középkorral foglalkozó kutatás az élet egyre több vonatkozásának felderítését tartsa hivatásának, a történettudomány immanens fejlődéséből valósággal elháríthatatlanul következett. Azt, hogy világszerte van sokoldalú középkorkutatás, van medievisztika, feleslegesnek véljük bizonyítani. Ezt mindenki tudja, aki nem zárkózik el a nemzeti provincializmus határai közé s belelapoz a medievista szakfolyóiratokba. Akár a régiekbe, amelyek már több, sőt sok évtizedes múltra tekinthetnek vissza, 2 akár — s még inkább — az újakba, amelyeket szerte a világon a közelmúltban indítottak meg. 3 Azt is felesleges részleteznünk, mily történeti szaktudományok teszik ki együttesen a középkortudományt, azok hogyan függenek össze egymással. Ennek a kérdésnek a kifejtése egész módszertani kézikönyvet igényelne. Ilyennek összeállítása nem is volna nehéz feladat, mivel egy gazdag bibliográfiával ellátott s tanulságos példákat felsorakoztató oly kitűnő munka áll, immár harmadik kiadásában, rendelkezésünkre, mint H. Quirin könyve. 4 De éppen mert bárki számára hozzáférhető a módszertani összefoglalás, a magyar példák beillesztése pedig nem fárasztó feladat, a tüzetes tárgyalást feleslegesnek véljük. Csupán arra tartjuk szükségesnek felhívni a figyelmet, hogy Quirin a nálunk közkeletű történeti segédtudomány elnevezés helyett sikerrel alkalmazta — kellően megindokolva — az alaptudomány megjelölést, amivel szerencsés módon oszlat el indokolatlanul meggyökereződött oly idegenkedést, amely e stúdiumok fejlődésére bénítólag hat. A magyar medievisztika közvetlen előnyét éppen abban látjuk, hogy segítene megszüntetni a középkorral foglalkozó marxista történetírásunknak bizonyos egyoldalúságát. Amennyire helyes volt ugyanis a feudális körök hiúságát legyező nemzedékrendi táblázatok elkészítésétől megvonni a tudományos jelzőt vagy a címeralakzatok leltárszerű csoportosításának értéket tulajdonítani, ugyanúgy sajnálatos túlzásnak bizonyult indexre tenni magát a genealógiai módszert vagy a magyar ciánok, a nemzetségek összetartozását felfedő címeralakzatok vizsgálatát, ami nélkül különben a bíráskodási és kormányzati szervek életét megismertető szfragisztikai megállapítások is szerfelett bizonytalanok. Az egyoldalúság következményéül marxista történettudományunk ma éles különbséget tesz az alapvető gazdasági és társadalmi fejlődést feltáró s az egyéb kutatások között. Erre vonatkozólag kitűnő bizonyítékot szolgáltatnak az elmúlt két évtized magyar történetirodalmáról szóló igen gondos beszámolók, amelyek az 2 Pl. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters (Neues Archiv) 1876—, Le Moyen Age 1888—, Mediáéval Studies (Toronto) 1939—, Medium Aevum (Oxford) 1932—, Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 1880—, Speculum 1926—, Studi Medievali 1904—. 3 PI. Cahiers de civilisation médiévale 1958—, Itália medioevale e umanistica 1958—, Medievalia et Humanistica, An American Journal for the Middle Ages and Renaissance 1943—, Szrednyije Veka 1942—, Traditio 1943—. 4 Einführung in das Studium der mittelalterlichen Geschichte. Braunschweig 3 1964.
