Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Arhivelor, Anul VII–IX. (1965–1966) / 271–276. o.

274 Folyóiratszemle hazai pályafutásának vázolása révén értékes adatokkal gazdagítja a Mihail Fotino jogászi működésére vonatkozó ismereteket. Mihail Fotino (eredeti nevén Photeinopoulos), aki 1755 és 1780 között bírói és jogászi tevékenységet fejtett ki a Havasalföldön, 1766-ban állította össze Nomikon procheiron című jogszabálygyűjteményét. Ennek az összeállításnak sok, többé-kevésbé pontos másolata maradt fenn a bukaresti és a Iasi-i könyvtárakban. A tanulmány a Nomikon egyik eddig kevés figyelemre méltatott másolatát ismerteti, melyen az ismeretlen másoló az új szabályozás előkészítése érdekében a könyv utolsó oldalán az örökösödési jog egy sajátos intézményének, a „trimoirÍa"-nak egy esetét elemzi. A szokásjogon alapuló „trimoiria", mely II. Andronikus 1306. évi törvénykönyvében szerepel első ízben, a Fejedelemségekben a XV. századtól a XIX. századig, 1865-ig érvényesült. Fotino művének ismeretlen másolója szerint a „trimoiria" (az örökösödési harmad) átmeneti megoldásul szolgálhat a házastársak különkülön rokoni csoportja és a házasság révén létrejött autonóm rokoni csoport örökösödési rendjének szabályozásánál. — Ismeretlen, 1600 körüli szebeni nyomtatványokat ismertet G. NussBÄCHER. A nyomtatványtöredékek Segesvár város levéltári fondjában, a számadáskönyvek kötéséből kerültek elő. A legrégibb szöveg egy 1597-ből származó történelmi költemény töredéke, mely Baranyai Decsi Czimor János humanista professzor műve lehet. Előkerült még egy 1602. évi illusztrált fali naptár, két 1606. évi könyv alakú kalendárium, és több, a későbbi évekre vonatkozó magyar, ill. német nyelvű naptártöredék is. — A következő tanulmányban a Cernica Stirbey udvarmestert ábrázoló pecsétet ismerteti M. REGLEANU. A pecsét, melynek fekete tus lenyomata egy 1624. évi oklevélen látható, meglehetősen kezdetleges kivitelű az ugyanazon korból származó uralkodói pecsétekhez képest. — ION GHEORGHIU és NICOLAE RADU, a levéltárak állam- és jogtörténeti vonatkozású dokumentumaira hívják fel a kutatók figyelmét. Ezeket a dokumentumokat — köztük az alapvető fontosságú törvényhozási fondokat is — csak igen kis mértékben dolgozták fel eddig, pedig ezek a román állam- és jogtörténet több problémájának megoldásához segítenék hozzá a kutatókat. — M. DOGARU néhány levéltártörténeti dokumentumot mutat be. A dokumentumok az irattári anyag levéltárba adásának 1832 és 1838 közötti szabályozására vonatkoznak és Moldova akkori tudós levéltárigazgatójától, Gh. Asachitól származnak. A tanulmány kiemeli azt a gondosságot, mellyel az állami levéltár igazgatója az irattári munka színvonalát emelni óhajtotta volna. De megemlíti azokat a nehézségeket is, melyeken ezek a modernnek mondható kezdeményezések jórészt elakadtak. — A Román Állami Levéltár Í963—1965. évi gyarapodásairól V. MICLUT A, számol be. A beszámoló persze csak a jelentősebb tudományos értékkel bíró dokumentumokat, dossziékat, és tervrajzokat veszi számba. — Az 1920. októberi általános sztrájkot megelőző sztrájktevékenységről számol be tanulmányában V. ARIMIA és I. ToAcä. A tanulmány a különböző nagy- és kisüzemekben (kohászat, bányászat, vasút) az ország különböző vidékein (a Prahova és a Zsil völgyében) 1920-ban fellángolt megmozdulásokat mutatja be. Sztrájkok, tüntetések, népgyűlések jelzik az október második felében kirobbant általános sztrájk közeledtét. — P. CÍNCEA tanulmánya a városok és a mezővárosok 1866 és 1900 közötti önállósulási küzdelmeiről szól. Annak ellenére, hogy az 1864. évi törvények erősen korlátozták a földesurak jogait, sok város és mezőváros bért volt köteles fizetni a földesúrnak és respektálnia kellett annak a középkorban szerzett különféle előjogait. A burzsoá-földesúrí törvényhozás nem oldotta fel a feszültséget, mely aztán számtalan zavar és összeütközés forrása lett. Csak a kapitalizmus fellendülése révén vált lehetővé — a XIX. század utolsó évtizedeiben — hogy a városok és mezővárosok önállósulásukat súlyos összegekkel megválthassák. — Az 1868. évi román-szerb szövetségi szerződés előzményeit elemzi N. CEACHIR és C. Buse tanulmánya román és jugoszláv levéltári források alapján. Minthogy a titkos szerződés aláírását és ratifikálását több történész kétségbevonta, bőséges adatokra támaszkodó tanulmányukat néhány bizonyító dokumentum szövegének közlésévei egészítették ki. — Az újonnan megnyitott „Vélemények" című rovatot M. SOVEJA 'cikke vezeti be, mely a Központi Történeti Levéltárban alkalmazott munkamódszerekről szól. A rendezési, leltározási és selejtezési munka egyszerűsítésére vonatkozó javaslatok megvalósítása, véleménye szerint, nagy mértékben gyorsítaná az iratanyag levéltári feldolgozásának menetét. — A „Kiemelkedő személyiségek az állami levéltárakban" című rovatban D. IvaNESCü Teodor Codrescu, TR. Rus és M. PÍRVULESCU pedig Cezar Bolliac levéltári működéséről emlékezik meg. Teodor Codrescu, az Uricariu című oklevélpublikáció szerkesztője, a moldovai állami levéltár vezetője volt 1856-ban, Cezar Bolliac, a haladó szellemű politikus és irodalmár pedig 1864 és 1866 között a bukaresti állami levéltár igazgatója volt. — A fondismertetések rovatában az Ilfov-megyei prefektura, a temesvári minisztériumi igazgatóság, a Cotroceni-i kolostor levéltári fondjáról olvashatunk jól dokumentált, szakszerű ismertetéseket. — A „Dokumentumok" c. rovat az 1907. évi parasztfelkelés egyes Neamt. megyei dokumentumait, az idegen alattvalóknak a Fejedelemségek egyesülése utáni helyzetére vonatkozó doku-