Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - IRODALOM - Bogdán István: Paulinyi Oszkár: A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán. (Adatsorok 1547–1549). (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1967. / 257–259. o.

Irodalom 257 A további kutatás szempontjából nagyon fontos eredményeket tartalmaz a földművelés módjáról és a terméshozamokról szóló fejezet is. Eredményei: a kétnyomásos rendszer uralkodó volta és a legfontosabb gabonaféle, a búza esetében a 3—4 szeres hozam önmagukban is igen érdekesek, valódi értéküket azonban az fogja megadni, ha majd összehasonlíthatók lesznek magyarországi és más erdélyi adatokkal. Valamivel könnyebb az összehasonlítás a legfontosabb jobbágyszolgáltatás, a robot esetében. Az összeírás sokszor csak félmondatos megjegyzéséből, többszörös számítási bravúrral jut el a szerző a számszerű végeredményhez: három törvényhatóság jobbágyságának mintegy 1/5-e hetente egy napnál kevesebbet: jó 1/4-e heti 1—2; jó 1/5-e 2—3; 1/10-e 3—4; és 1/5-e 4—6 gyalognapot szolgál. Ezek az arányok lényegesen magasabbak a magyarországinál, s olyan társadalmi elégedetlenség forrásai, amelyek az erdélyi parasztság egész reformkori fejlődését, sőt 1848—49-es magatartását meghatározzák. A robot mértéke mellett az összeírás sajnos nem ad lehetőséget a munkajáradék felhasználásának vizsgálatára. így viszont igen nehéz feloldani azt az ellentmondást, amit az olvasó a kötetnek a robotról és a nemesi birtokmegoszlásról szóló fejezetei között érez. Ha figyelembe vesszük azt a megállapítást, hogy a nemesi birtokmegoszlás adott feltételei között igen nagy nehézségei voltak az allodiális gazdálkodás kibontakozásának, tehát a földesúri gazdaságok terjedelme nem lehetett jelentős, nincs támpontunk arra vonatkozóan, hol és mire használták fel a töménytelen robotnapot e megyék földesurai? Az a válasz, hogy. a birtokok szétaprózottsága miatt a robot egy része utazással telt el, nem magyarázza a kérdést, hiszen nyilvánvaló, hogy a robotidő egészét nem lehetett járkálással tölteni s a szerző maga is utal rá, hogy a jövés-menést sok esetben nem számították be a robotba. A három megye mintegy 15 ezer szolgáló családfője szűken számítva is hetente legalább 40 ezer, évente több mint kétmillió gyalogrobottal tartozott urainak, s ha egy hold gabona évi megművelésére (háromszori szántást, vetést, betakarítást stb. tekintve) 100 igásnapot (=200 gyalognap) számítunk, (ami még a robot „értékét" tekintve is soknak tűnik), akkor is a kétmillió robotnap mintegy 10 ezer hold allodiális föld megművelésére lett volna elegendő. Ha volt ennyi allodiális föld, ez a jobbágyok kezén levő mintegy 14 ezer hold szántóhoz képest elég jelentős ahhoz, hogy a szolgáló népek száma és a puszta telkek megoszlása alapján számított nemesi birtokviszonyokat alapjaiban módosítsa, ha nem, továbbra is függőben marad a robot felhasználásának problémája. Az elmondottak azt mutatják, vannak olyan agrártörténeti problémák is, amelyekre a Conscriptio Czirakyana elemzése önmagában nem adhat választ. Mindez azonban semmit sem von le Trócsányi Zsolt érdemeiből, aki az összeírás elemzésében mind módszerét, mind eredményeit tekintve a maximálisát nyújtotta. Orosz István PAULINYI OSZKÁR A BÁNYAVÁLLALKOZÓK SZEMÉLYI KÖRE A SELMECI BÄNYAGAZDASÄGBAN A XVI. SZAZAD DEREKÁN (ADATSOROK 1547—1549) Budapest 1967. 166 p. (Történeti Statisztikai Kötetek) Paulinyi Oszkárnak jelen tanulmánya lényegében azoknak az adatsoroknak a közlése, amelyek a selmeci bányászat XVI. sz. közepei termelési viszonyait vizsgáló, de még az Akadémiai Kiadónál kéziratban levő, 25 íves monográfiájának szerves részét: az alapját alkotják. A monográfia korlátozott terjedelme miatt azonban ezt az anyagot (az adatsorokat) le kellett választani a feldolgozástól, ezért jelent meg e dolgozat keretében önálló kiadványként. Természetesen nem csupán forrásközlés formájában. A tényállást, célt, előzményeket rövid előszó (pp. 5—10) ismerteti. A bevezető (pp. 11—23.) gondos vizsgálat alá veszi az alapanyagot szolgáltató források létrejöttének körülményeit, a körmöcbányai bányakamara birtoklási viszonyait, igazgatási szervezetét, körzeti beosztását, ismerteti a kamarai finomítóműveket, technikai eljárásait, a kamarai üzemek és szervek nemesfém manipulációját és a termékeredmények regisztrálását, a kamarai számadásokat.