Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Smuts-misszió történetéhez / 237–249. o.

FORRÁSKÖZLÉS f IRATOK A SMUTS-MISSZIÓ TÖRTÉNETÉHEZ 1919. március 30-án a Párizsi Békekonferencia — elfogadva a magyar Forradalmi Kormányzótanács ajánlatát és meghívását — elhatározta, hogy Smuts tábornok vezetése alatt delegációt küld Budapestre — formailag a fegyverszüneti' egyezménnyel kapcsolatos problémák megtárgyalása céljából. A Tanácsköztársaság sajtója nagy politikai győzelemnek könyvelte el Smuts megbízatásának tényét, — függetlenül a később folytatandó tárgyalások eredményétől. A Vörös Űjság írta: „A Magyar Tanácsköztársaság győzelemmel vívta meg első harcát."

1 Böhm Vilmos, a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, ki mind a Károly-rezsim, mínd a Tanácsköztársaság idején jelentős politikai és katonai pozíciókat töltött be, memoárjában erről a következőket írta: „Amit a Károlyi-kormány a pacifizmus jegyében, ezrekre menő átiratokkal, táviratokkal, panaszokkal, tiltakozásokkal, tények felsorakoztatásával soha nem tudott elérni, azt az erőteljes fellépés, a bolsevizmus keretében kialakult önvédelem megteremtette: a párizsi békekonferencia Vix alezredes gonosz ultimátumai helyett most már komoly lépést tesz a fegyverszüneti kérdések és ezzel kapcsolatban az egész magyar probléma megoldása felé. Április 4-én, a diktatúra kikiáltását követő 14 nap után, Smuts tábornok megjelent Budapesten."

2 A budapesti megbeszélések két napig tartottak, és az egykorú sajtó közölte Smuts javaslatát és a Forradalmi Kormányzótanács ellenjavaslatát. Az emigrációs irodalom is foglalkozott a Smuts-tárgyalásokkal. Főként a szociáldemokrata szerzők hangoztattak elmarasztaló kritikát. Böhm — fent idézett művében — a következő megállapításra jutott: „Kun javaslatára a Kormányzótanács elfogadja Kunnak Smuts-hoz intézett válaszjegyzék tervezetét, amely kétségtelenül rendkívül diplomatikus és szépen megfogalmazott, a tömegeknek tetsző ellenjavaslat volt, de végeredményben súlyos csapást mért a fiatal Tanácsköztársaságra és győzelemhez segítette a fegyveres intervencionisták táborát."

3 A tárgyalások menetének teljesebb megismerését segítette elő az a körülmény, hogy a Párizsi Békekonferencia dokumentumai között megjelentették Smuts távirati jelentéseit; mindezek alapján — és azután, hogy a felkutató és feldolgozó munka útjában álló akadályok elhárultak — történetírásunk hozzákezdhetett a történeti valóságnak megfelelőbb kép megrajzolásához. A legújabb magyarországi történeti munkák nem egyforma következtetéseket vontak le az eddig feltárt és rendelkezésre álló adatokból. Az összefoglaló jellegű, kétkötetes „Magyarország története" részben leszűkíti a Smuts-misszió elé tűzött feladatot, („Smuts egyébként is inkább csak tájékozódni jött Budapestre"), — részben a ténylegesnél egyszerűbb, egyértelműbb következtetést tulajdonít Smuts jelentésének („a Tanácsköztársaság békés úton való megdöntését továbbra is lehetségesnek ítélte").

4 Liptai Ervin szerint „a későbbi események megmutatták, hogy a Forradalmi Kormányzótanács a Smuts-szal való tárgyalások során nem járt el eléggé körültekintően és taktikusan. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított az antant engedékenyebb magatartásának, lebecsülte az intervencióra törekvő imperialista erők lehetőségeit. A tárgyalások elhúzásával — azok 1 Vörös Üjság, 1919. április 5. Smuts tábornok Budapestre érkezett. 2 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Októberi forradalom. Proletárdiktatúra. Ellenforradalom. München 1923. 280. 1. 3 Böhm: id. m. 285. 1. 4 Magyarország története. Budapest 1965. II. köt. 328. 1.