Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

208 Fallenbüchl Zoltán a számvevőségen működik, s 1721-ben ideiglenes minőségben a számvevő feladatát látja el. Ekkor már ő vezeti a kamara archontológiáját is. 1723-ban számvevőnek nevezik ki: ekkor már tetemes hivatali munka van mögötte. Nemcsak a számadásokban volt gyakorlata: összeírásokat is végzett, pl. 1718-ban Györkén,

56 de legkivált mégis a bányaügyhöz és a bányaszámvitelhez értett jól.

57 Éppen ezért a bányák ellenőrzését rendszerint rábízták. Általában a kamarai szolgálat minden ágában kiváló képességet árult el. Nem érte azonban be a rábízott kötelesség teljesítésével, hanem terveket és javaslatokat is készített. Tőle származik az első ismert magyar hajózócsatorna terve, melynek Debrecent kellett volna a Tiszával összekötnie.

58 A felmérés és a költségvetés munkálatait maga vezette, többször tárgyalt Debrecen város vezetőségével is, amely azonban nem nagyon lelkesedett a tervért. Legkedvesebb területe Ternyeynek azonban mégis a bányaügy volt, ami abban az időben a valódi magyar származású nemesek között ritkaságszámba ment, hiszen a bányaügy akkor még a felvidéki német eredetű polgárság tipikus terrénumaként tekinthető. Szolgálatai jutalmául 1729-ben királyi adományt nyert Kis- és Utas-Ternye birtokokra. Az adománylevél kiemeli* hogy eddig 400 forintnyi csekély fizetés mellett hűen szolgált.

59 Úgy látszik, előbb nem volt birtoka. A címzetes tanácsosságot 1732-ben érte el,

60 mely alkalomból kiszállásai díjazásául szép összeget, 600 forintot kapott. 1736-ban főként a bányaügyben tett szolgálataiért lett rendes tanácsos.

61 Németül is jól kellett tudnia, mert számvevői állásában utóda, Boskovics György mellé, aki nem tudott németül, segítségül kellett adni Insom Keres ztélyt, hogy munkáját elláthassa.

62 Ternyey tői hivatali munkája mellett a magánvállalkozás sem volt idegen. 1746-ban Grueber Alberttel, a kamarai pénztár ellenőrével együtt a kassai királyi malmot bérelték, ily módon némi mellékes jövedelmet biztosítva maguknak.

63 Ezt akkortájt nem találták egészen összeférhetetlennek a közszolgálattal. 1747-ben Ternyey újra birtokrészeket és egy házat kapott Pelsőczön, összesen 2000 forint értékben;

64 1749ben pedig nagyobb szabású magánvállalkozásba kezdett: a kallói és monostorpályi salétromos területeket akarta bérbe venni hivatalától, a szepesi kamarától, azzal a szándékkal, hogy ott salétromkitermelést fog folytatni. A szerződés 1750. január 20-án létre is jött, a magyar kamara csak a szerződés ferküldését kérte a salétrom- és lőporügyi udvari bizottság részére, magát a szerződést nem ellenezte.

65 Hogy tényleg létrejött-e a salétromtermelő üzem és milyen méretek közt, arról nem állott rendelkezésre adat, de tény, hogy 1754-ben Monostorpályiban birtokrészek voltak Ternyey kezén, melyeknek használati jogcímét tudakolta a magyar kamara,

66 Magánvállalkozása úgy látszik a- felsőbbség teljes jóváhagyá56 OL, Szepesi Kamara Levéltára, Relationes Cameralium Officialum 1677—1748., elenchus. 57 OL, MKL, Praesidialia Extraserialia fasc. 4. nr. 190. 58 Takáts Sándor: Csatorna terve Debreczen és a Tisza között 1727. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1904. 318—321. 1. 59 OL, MKL, Liber Resolutionum Lib. 25. f. 245. c0 Uo. Lib. 26. f. 65. 61 Uo. Lib. 26. f. 240. 62 Uo. Lib. 26. f. 328. 63 Uo. Lib. 29. f. 64. 64 Uo. Lib. 29. f. 378. 65 OL, MKL, Benignae Resohmones Lib. 85. í. 44. * Uo. Lib. 86. f. 329.