Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII— XVIII. században 201 Pothornyay Boldizsár pénztárost viszont, ki hű maradt a királyhoz, javaitól megfosztották: neki azonban sikerült Kassáról elmenekülnie, s a Szepessegben bujkált, mindaddig, míg Lőcsét a császári sereg visszavette. Pásztohy Mihály titkár is elvesztette állását és sok zaklatásban volt része, de a városban maradt. 1684-ben, mikor már Lőcse a császáriak kezén volt, Granath János volt lajstromozóval együtt Lőcsére szöktek, Pásztohy ott azonban kevéssel később meghalt. A többi tisztviselő, kivált az alsóbbak, szétszóródtak; némelyek felesküdtek Thökölyre, mások bujkáltak. Thököly alatt új kamara szerveződött Hanvay Péter, Szirmay András és Madarász Márton tanácsosokból. Szirmay már Kassa elfoglalását megelőzően a felkelők jelöltje volt erre az állásra. Pénztáros Udvarhelyi István lett, akit Tornay András követett állásában. Az új státus a visszafoglalásig — 1685 október végéig — „mint a hold, változott, növekedett és fogyott"; a hivatalnokok közt nagy volt a rendetlenség s közben a kamarai levéltárban olyan zűrzavar támadt, hogy az iratokat utóbb legnagyobbrészt szétszórva és elhurcolva találták meg. Lőcse visszafoglalása után, 1684 elején az elmenekült hivatalnokok ott ismét szervezkedni kezdtek. A kamara dekrétumot bocsátott ki az érdekükben. A szervezkedés élén az öreg Holló tanácsos állt, ki Vass Gáspárt vette maga mellé titkárnak: egyben fiát, ifjabb Holló Zsigmondot, ki eddig hadi titkár volt, szintén kineveztette tanácsosnak. Ezzel valószínűleg saját és családja további befolyását kívánta a szepesi kamaránál biztosítani. A szepesi kamara tehát két részre szakadt: mindkettő magának követelte a jogfolytonosságot. A Thököly-párti kamara működése azonban súlyos veszteséget szenvedett Madarász halálával. Madarász, Bécs felmentése után, midőn a Felvidék visszafoglalása megkezdődött, felismerte, hogy végzetes hibát követett el, mikor Thökölyhez csatlakozott: 1683 végén Szerencs felé utaztában egy Kassa melletti faluban főbelőtte magát. Várady Mihály, kit helyébe kineveztek, nem rendelkezett sem Madarász gyakorlatával, sem tehetségével s a kuruc kamara hanyatlása feltartóztathatatlan volt. A királyi kamara viszont már Lőcsén újjászerveződött. Fischer Mihályt, a besztercebányai kamara igazgatóját a király 1684. november 4-ével kinevezte a szepesi kamara igazgatójává: a beteg öreg Holló pedig orvosi kezelésre Krakkóba ment, ahol 1685 áprilisában 5 évtizedes szolgálat után, 75 éves korában, elhunyt. Holttestét hazaszállították és a lőcsei minoriták templomában temették el. A kamaránál szerepét rokona, Gundelfinger János vette át, ki az archontológia feljegyzéseit a felkeléstől kezdve vezette. Hollóval a felvidéki magyar nemesség egy érdekes típusa szállt sírba. Történetírásunk az erdélyi orientációjú protestáns felvidéki nemesség mellett szinte teljesen megfeledkezni látszik a felsőmagyarországi ugyancsak függetlenségi érzelmű, de katolikus ám nem német, hanem lengyel orientációjú nemesi réteg jelentőségéről, melynek pedig abban az időben mint a mérleg nyelvének, fontos volt a szerepe e terület politikai állásfoglalásának kialakításában. Holló ez utóbbi vonzáskörébe tartozott, ennek volt képviselője. Eperjes visszafoglalásáig, 1685. szeptember 11-ig már teljesen megszervezve készen állt az újjáalakított szepesi kamara. Levéltárőr Gundelfinger János lett, a levéltári segédőr állását a Kassáról elmenekült Erhard János Márton töltötte be, ki Thököly uralma idején Murány várában húzódott meg; az irattárnok 5 Levéltári Közlemények I
