Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
200 | Fallenbüchl Zoltán 1670 óta Felsőmagyarország keleti részé hol lappangva, hol nyíltan háborús hangulatot mutatott. A török veszedelem és a Thököly-párt mozgalmai arra intették a kormányzatot, hogy Kassa városát különösen igyekezzék biztosítani a maga számára. Alkalmasint ez a magyarázata, hogy Holló Zsigmond és a jó képzettségű, de az udvari kamarát képviselő osztrák kameralista Thavonat Lajos Albert mellett 1678-ban egy harmadik tanácsost is nevezzenek ki, Madarász Márton volt kassai főbírót. Madarász személyében először került olyan ember a szepesi kamara tanácsosi székébe, aki bizonyos fokig a városi polgárság képviselőjének tekinthető. Ez az észrevétel azonban sokat veszít a súlyából Madarász ellentmondásos egyéniségének ismeretében. Kétségtelen csak annyi, hogy tekintélyes ember volt, aki jól fel tudta használni a maga érdekében a körülmények változását. Nemesi eredetű, vagyonos patrícius családból származott, melynek egy ága Eperjesen is a város vezetőségéhez tartozott, 25 1660 előtt Kassa lajstromozójának állását töltötte be: 1661-ben már főjegyző. Ebben a minőségben Wesselényi nádorral tárgyalásokat folytatott a város nevében, me- . lyéknek az volt a célja, hogy Várad eleste után Kassa megszállását a császári hadsereg részéről elkerüljék. E tárgyalásokon Wesselényi jóakaratát is megnyerte, polgártársai pedig 1664-ben, majd 1668-ban ismételten bíróvá választották. 26 Valószínűleg nővére volt az a Madarász Erzsébet, Keviczky bíró özvegye, kit Bélaváry kamarai tanácsos feleségül vett. Ügy látszik, Bélaváry volt az, akinek révén a már igen tekintélyes férfiú a kamarához került. Alkalmasint a kamarai tanácsosság elnyerése előtt tért át az evangélikusról a katolikus vallásra, amivel az uralkodó kegyét is kiérdemelte. Thököly 1682 nyarán Kassa ellen intézett támadása súlyos kihatással volt a szepesi kamarára is. „Az ország kifosztói és elpusztítói" — így nevezi az archontológia a kurucokat és velük szövetséges törököket — augusztus közepén foglalták el a várost. Minden kamarai tisztviselőt letartóztattak. Nadespán Mihály írnokot meg is ölték. Azokat akik nem akartak hozzájuk csatlakozni, megfosztották rangjuktól, bebörtönözték és módfelett megkínozták. Az öreg Holló Zsigmond tanácsost, ki már hetvenedik évén is felül volt, 6 hónapig börtönben tartották. Thököly végül nagynehezen elengedte Rusbach fürdőre, megrongált egészsége helyreállítására. Innen ő Lublóra ment: börtönnel való fenyegetés sem bírhatta rá, hogy Thökölyhez csatlakozzék. Az osztrák nemes Thavonatot a letartóztatás után Thököly táborában minden ingóságától megfosztották és így bocsátották el: Thavonat Lengyelországnak vette útját és visszatért Bécsbe. Madarász, akár a Thököly-párttól való félelmében, akár azért, hogy továbbra is tanácsos maradhasson, a lutheránus vallásra visszatért és csatlakozott Thökölyhez, ki állásában meghagyta. Lángh János levéltáros — alighanem szintén kassai polgárcsalád fia 27 —- és Drahaimi Literáti Vilmos prefektus, követték Madarászt, ismét visszatértek a lutheránus vallásra „Dogma Lutheri veluti canes ad vomitum regressi" — írja róluk felháborodottan az archontológia. A konvertiták, akik állásukat részben a katolikus hitre térésüknek köszönhették,- most siettek megtagadni azt, hogy Thököly kegyét megnyerjék. A fejedelem vissza is helyezte őket állásukba. 25 Tóth i. m. III. köt. 327. 1. 28 Kerekes i. m. 76, 107, 111, 238, 253. 1. 27 Kerekes i. m. 28, 51. 1.
