Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII '.— XVIII. században 197 tuális pályákon versenyre kelhettek a felvidéki német polgárság külföldön tanult fiaival. Hogy ez a szepesi kamara esetében valóban így is volt, alátámasztja az a tény is, hogy pl. az említett Thann fia, ki 1623-ban a wittenbergi egyetemre járt, már nem kapott alkalmazást a kamaránál, s a Thann család bár sem nem halt ki, sem el nem költözött a kamara területéről, nem szerepelt többé a közhivatalokban. Raisz vallási hovatartozását nem ismerjük, de az ő utódai sem voltak a kamara alkalmazásában. 1630-ban királyi bizottság szervezi újjá a szepesi kamarát. Ettől kezdve helybeli urak: Péchy Zsigmond, Bethlen-megszállás előtti tanácsos, azután Paczóth Sándor — az 1567-ben szerepelt Paczóth János rokona, talán leszármazottja — majd Usz János, Sztankay István, Mosdossy Imre kerülnek a szepesi kamara élére, illetve tanácsába: Mosdossyt kivéve mindannyian helyi birtokos nemesek. Usz halála és Sztankay lemondása után az egyedül maradt Mosdossy mellé ismét helybeli, Duka István eddigi homonnai harmincados került a tanácsba. Tehát fontos szempont volt, hogy a helyi urak a tanácsban képviselve legyenek. Ezekben a helyi urakban mind a királyi, mind pedig az 1644-ben azt ideiglenesen felváltó erdélyi fejedelmi hatalom megbízott: a kamara területének a gyakori uralomváltozás miatti bizonytalanságban más, mint helybeli tekintélyes és vagyonos személyiség sem egyik, sem másik fél részére nem lehetett tárgyalóképes. Mind a király, mind a fejedelem óvakodott attól, hogy kívülről hozott hivatalnokokkal felülről irányítson minthogy ez a fennálló helyi társadalmi erőviszonyok megbolygatását jelentette volna. A tanácsosok a rokonság és a vagyoni adottságok alapján követik egymást állásukban, természetesen mindig figyelemmel az illető alkalmasságára. A rokonságok révén szinte nyomon követhető, hogy az új hivatalnok, hogyan, kinek a révén kerül be a kamarába. így pl. Péczy Zsigmond özvegye Usz Margit volt, ki 1631-ben nagy összegű gratiálét kapott II. Ferdinándtól. 16 Rokonságából Usz János 1639 és 1641 közt, Usz István, ki 1637-ben Sáros megye alispánja és követe volt, 1644-ben kerültek a kamara tanácsába. A Rákóczi György-féle megszállás után, Mósdóssy 1648-tól egy évtizeden át állt mint igazgató a szepesi kamara élén: alatta a kamara .személyzeti létszáma nagyon lecsökkent. Az írásbeli teendőkre, úgy látszik, nem alkalmaztak státusbeli írnokokat, hanem azt ad hoc munkaérőkkel végeztették. Az igazgató azonban Kassán már 1650-ben saját nagy házzal rendelkezett, az első negyedben 17 Itt is halt meg: vagyoni viszonyai úgy látszik nem lehettek rózsásak, mert halála után özvegye 475 forintos tartozás elengedését kérte. 18 Úgy látszik, az előbbi tanácsosok csak időről időre tartózkodtak Kassán, inkább birtokaikon éltek, mert Mosdóssyról az archontológia megjegyzi, hogy a saját házában halt meg. A tisztviselői karból az 1650-es kassai háztulajdonosi összeírásban Bélaváryt leszámítva, nem is találunk rajta kívül mást. Ügy látszik tehát, hogy a kamara hivatalnokai vagy nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy házat szerezhettek volna maguknak — áll ez elsősorban az írnokokra 10 OL, MKL, Lib. Deb. Lib. 8. f. 394, 493. 17 Kerekes György: Polgári társadalmunk a XVII. században Schirmer kassai kereskedő üzleti könyve alapján. Bp. 1940. 42—43. I. 18 OL, MKL, Lib. Deb. Lib. 13. f. 116.
