Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.

20 Mályusz Elemér hiányos másolat jutott kezükbe, a hibás dátum pedig megakadályozta, hogy tudomást vegyenek az eredetiből készült kiadásról. Példa gyanánt egy fontos dalmáciai oklevelet idézünk, Osztója bosnyák király 1408. dec. 28-i adománylevelét, amellyel hálából a száműzetése alatt nyert támogatásért a Radivojevics testvéreknek, um. György kapitánynak és Vukics comesnek birtokokat ad, köztük Almissa várost és Crainát a Narenta és Cettinye közti vlachokkal együtt.

31 Az oklevelet elsőnek Giovanni Lucio dalmát történetíró adta ki 1674-ben Velencében megjelent munkájában,

32 azonban hiányosan. Szövege, miután Fejér György 1841-ben lenyomatta oklevéltárában,

33 a kutatók szélesebb körei előtt is ismeretessé lett. De nem annyira, hogy Fr. Miklosich rá akadva egy XVI. századi kéziratban horvát nyelvű ugyancsak hiányos változatára, felismerje ennek a Lucio által kiadottal azonos voltát. így történt, hogy dátumát hibásan állapítva meg, az oklevél keltét 1422—1435-re tette.

34 Utóbb, amikor a levéltárak gondosabb átbúvárlása megkezdődött, a teljes latin szöveg is ismeretes lett. G. Alacevic akadt rá s adta ki 1884-ben a Bullettino di archeológia e storia dalmata-ban.

35 Az oklevél fontos volta s az öröm, hogy teljes szövege hozzáférhetővé lett, indította E. Fermendiint, hogy a bosnyák múlt írásos emlékeit összefoglaló olkevéltárában újból lenyomassa, még pedig teljes egészében, noha egyébként a kiadott okleveleknek csak regesztáit közölte.

36 Kiadása kiemelte a szöveget az érdeklődők szűk körére szorítkozó, nehezen hozzáférhető folyóirat kereteiből s mert az oklevéltár a zágrábi délszláv akadémia közismert magas tudományos színvonalú sorozatában jelent meg,

37 a kívánalom, hogy a forrásszövegek könnyen hozzáférhetővé legyenek, a legteljesebb mértékben teljesült. Annak ellenére, hogy elegendő lett volna ezután az 1884., illetőleg 1892-i kiadásokra utalni, oklevelünk a XX. sz.-ban még kétszer napvilágot látott. A szerb akadémia kiadásában Belgrádban 1912-ben S. Novakovic adta ki a középkori szerb államok jogi emlékeinek nagy corpusában,

38 még pedig Miklosich csonka közlése alapján, azonban helyes kelettel, Zágrábban 1938-ban pedig a horvát történettudomány két háború közti szakaszának ismert képviselője, F. Sisic. Ő a Bullettino nyomán a teljes szöveget közölte kis oklevéltárában, amelyben főleg magyarországi levéltárakból publikált XV. sz. eleji emlékeket.

39 Kiadásának szépséghibája, hogy nem említi meg Fermendzin közlését. Választ keresve arra a kérdésre, szokatlaft-e, hogy egy magas színvonalú akadémiai folyóirat megjegyzés nélkül újra lenyomat saját oklevéltárában nem egész félévszázad előtt megjelent szöveget, sajnos nemmel kell felelnünk. Az oklevélkiadás terén oly furcsaságoknak lehetünk ugyanis tanúi, hogy a legindokolatlanabb lépésen sem csodálkozhatunk. Az akaratlan ismétléseken talán nem is 31 Zsigmondkori Oklevéltár. II/2. k. 6495. sz. 32 Memorie istoriche di Tragurio ora detto Trau. 391. 1. 33 I. m. X/4. k. 694. 1. 34 Monumenta Serbica spectantia históriám Serbiae, Bosnae, Ragusii. Viennae 1858. 385. 1. 35 7. évf. 188. 1. 36 Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum ínsertis editorum documentorum regestis ab anno 925 usque ad annum 1752. Zagrabiae 1892. 87. 1. 37 Monumenta spectantia históriám Slavorum meridionalium, 23. kot. 38 Zakonski spomenicí srpskih drzava srednjega véka. 323. 1. 39 Nekoliko isprava iz pocetka XV. st. Starine 39 (1938) 315. 1.