Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

184 Réti László fenti rendelkezés ellenére bélyegzőt vagy pecsétnyomót készít és kiszolgáltat, kihágást követ el."

18 Ez a rendelkezés csak néhány nappal a tanácshatalom megszűnése előtt jelent meg és így természetesen nem lehet beszélni ,a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokról. Hiszen a proletárdiktatúra megszűnésével azonnal megszűnt a házbizalmiak rendszere is. Rövid fennállásának és működésének, mint a tanácshatalom jellegzetes intézményének emlékét őrzik fennmaradt pecsétjei is. A fenti különféle rendelkezések felsorolása — amely nyilván távolról sem meríti ki a Tanácsköztársaság fennállásának rövid időszaka alatt, a pecsétek használatával kapcsolatos rendelkezéseket — szemléltetően mutatja, hogy a pecséteknek, a pecséthasználatnak, milyen fontos szerepe volt a Tanácsköztársaság idején a társadalmi és gazdasági élet minden lényeges területén. IV. Módszertani kérdések Gondolom, az eddig elmondottakból logikusan következik, hogy a modern pecséttan legalább annyi figyelmet és erőfeszítést érdemelne, a legújabbkori történettudomány segédtudományaként, mint amilyen figyelmet az ókori és középkori történeti kutatások során a szfragisztikára fordítanak. Itt lenne az ideje annak, hogy kidolgozásra kerüljenek a pecsétek gyűjtésének, rendezésének, a történelemkutatás céljaira való felhasználásának alapelvei és módszerei. Mindenekelőtt hasznos lenne, ha létrejönne egy egységes gyűjtési és nyilvántartási rendszer. Ennek elősegítése céljából bemutatom itt az általam kidolgozott és alkalmazott kartoték és leltár-rendszert. Teljesen járatlan úton indultam itt el és sok tapogatódzás és próbálkozás után jutottam a bemutatásra kerülő módszerhez. Távolról sem merem azonban állítani, hogy ez már teljesen jó és nem szorul további javításra és kiegészítésre. A kutatásaim során előkerülő tanácsköztársasági pecséteket tartalmazó iratokat kiemelem és a pecsétekről eredeti nagyságú fényképmásolatot készíttetek. A tanácsköztársasági pecsétgyűjtemény tulajdonképpen tehát csupán fénykép-másolat gyűjtemény, miután az eredeti pecséteket természetesen nem lehet sem az iratokból kiemelni, sem pedig az iratokkal együtt egy külön gyűjteménybe rakni. A fényképmásolatok előkerülésük sorrendjében kerülnek be — kis borítékokban — a fényképgyűjteménybe és kapnak ennek megfelelő sorszámot. A sorszámok rendjében — tehát érkezési rendben — fektetem fel a gyűjtemény leltárát. Sok fejtörést okozott a pecsétek csoportosításának, osztályozásának a kérdése. Nyilvánvaló, hogy a leltári vagy érkezési rend semmiféle tudományos csoportosítást nem jelent és így csupán a nyilvántartásra használható, a pecsétek bemutatása és feldolgozása más rendet követel. Lehetne itt a pecsétek formájából, külalakjából kiindulni, külön csoportosítani a kerek, a lapos, az ovális pecséteket, ez azonban semmiféle hasznos jelentőséggel nem bírna. Lehetne szigorú kronológiai sorrendben, az első megjelenés sorrendjében, csoportosítani a pecséteket ez azonban — különös tekintettel az egész tárgyalt időszak rendkívül rövid voltára — ugyancsak nem nyújtana semmiféle konkrét tájékozó18 Fővárosi Levéltár Tanácsi Iratok, 1919: 7227. Eredeti fogalmazvány, aláírás: Biermann.