Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

182 Réti László katona- és földmíves tanács direktóriuma figyelmeztetett bennünket arra, hogy a földmívelésügyi népbiztosság postáját a postahivatalnál működő politikai cenzor állandóan visszatartja, mert a leveleken a régi felírás van: „Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium." Ezen kívül a levélborítékon nincsen rajta a népbiztosság hivatalos pecsétje . . . Nehogy ezek miatt késedelmek legyenek és illetéktelenek beleavatkozzanak a Népbiztosság hivatalos levelezésébe, utasítjuk a Kiadóhivatalt, hogy a mai naptól minden kimenő levélborítékra a hivatalos pecsétet okvetlenül üsse rá, továbbá minden kiadványt, amelyen még a régi, Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztériumi fejléc, vagy címer van rajta, még kiadás előtt a IX. B. osztály pecsétjével bélyegezze le."

12 Egészen új területet hódított meg a Tanácsköztársaság idején a pecséthasználat a házbizalmi rendszer létrejöttével. E kérdéssel azért érdemes itt kissé bővebben foglalkozni, mert igen érdekesen mutatkozik meg benne egyrészt az újra, a forradalmi változásra irányuló őszinte törekvés, másrészt, és ezzel összefüggésben, a széles tömegek bevonása a hatalom mindennapi gyakorlásába. Már a Forradalmi Kormányzótanács X. sz., a lakóházak köztulajdonba vételéről szóló rendelete

13 foglalkozik „a lakók bizalmi testületének tagjai", illetve a „lakók bizalmi férfiai" feladataival, anélkül, hogy közelebbről meghatározná a testület létrehozásának módját, pontosan körvonalazná hatáskörét. Későbbi rendeletek már szabályozzák a bizalmiak feladatait a vásárlási engedélyek kiadásával,

14 a lakóházak ügyeinek intézésével, a házbérek összegyűjtésével és befizetésével,

15 a házfelügyelők alkalmazásával és elbocsátásával,

16 stb. kapcsolatban. Mindezen rendelkezések a Tanácsköztársaság közéletének rendkívül fontos tényezőivé emelték a lakók által választott házbizalmiakat. Mivel pedig a házbizalmiak véleménye, javaslata, különböző politikai és gazdasági intézkedéseknél döntő súllyal bírt, gondoskodni kellett arról is, hogy írásban adott véleményük ne legyen egykönnyen hamisítható. Kézenfekvő volt, hogy ez legjobban úgy érhető el, ha a házbizalmiak aláírásukat hitelesítő pecséttel erősítik meg. Úgy látszik, ezt először kerületenként vezették be, mielőtt még központi szabályozásra sor került volna. A Budapesti VII. ker. Munkás- és Katonatanács

1 május 12-i ülésén, a jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Illés István kérdést intéz, hogy miután a házbizalmiak tartoznak bélyegzőt csináltatni és ezeket nekik kell megfizetni, vagy a lakóktól beszedni ennek árát, hogy nem kellene-e a kérdést másképpen rendezni és az ilyen dolgoktól a bizalmiakat mentesíteni."

17 Nem derül ki a jegyzőkönyvből, hogy konkrétan milyen intézkedést kívánt a felszólaló, sem pedig az, hogy történt-e valamilyen intézkedés ezzel kapcsolatban. A felszólaló által említett, a bélyegzők kötelező beszerzésére vonatkozó utasítás sem ismeretes. Bizonyosnak 12 Országos Levéltár, L 19, Földmívelésügyi Népbiztosság IX. A. és IX. B. Szakoktatási és Kísérletügyi Osztály — 3191. 13 Tanácsköztársasági Törvénytár, I. k. 19. 1. 14 A Szociális Termelés Népbiztosságának 9. SzN. sz. rendelete — Tanácsköztársasági Törvénytár, I.,k. 124. 1. 15 A Pénzügyi Népbiztosság 23. P. N. sz. rendelete — Tanácsköztársasági Törvénytár II. k. 184. 1. 18 A Szociális Termelés Népbiztosságának 61. Sz. N. sz. rendelete — Tanácsköztársasági Törvénytár, III. k. 157. 1. 17 Párttörténeti Intézet, Arch., Kerületi Munkás és Katonatanácsok jegyzőkönyvei, VII. ker-, május 12. i