Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.
18 Mályusz Elemér Magyarul vannak megfogalmazva, a kivonatok azonban az eredeti szövegekből hosszabb— rövidebb jellemző részleteket ís tartalmaznak. Egész terjedelmében kivételesen van csak néhány oklevél közölve. Az oklevéltár a külföldi forráskiadványokban található magyar vonatkozású okleveleket teljes számban igyekszik számba venni. A két kötet (1387—1410) összesen 14 389 regesztát, illetőleg kivonatot tartalmaz. A tárgymutató részletesen tájékoztat a kor társadalmi fejlődésének problémáiról. V. Oklevéltár, amely több levéltári fondból származó anyagot a területi elv alapján szó szerinti közlésben tartalmaz. Oklevelek Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. Másolta és gyűjtötte Pesty Frigyes. Sajtó alá rendezte Ortvay Tivadar (Ortvay T.: Temes vármegye és Temesvár város története. IV. k.) I. kötet. (1183—1430) Pozsony 1896. Az oklevéltár oly megyének a történetére vonatkozólag tartalmaz a legkülönbözőbb levéltárakban fennmaradt 418 oklevelet, amely a középkorban igen népes volt, a török megszállás alatt azonban teljesen elpusztult. A megye vezetősége a XIX. sz. végén annak igazolása céljából kezdte meg az oklevéltár kiadását, hogy a terület nemcsak népes, hanem a helynevek tanúsága szerint magyar lakosságú is volt. Az oklevéltár anyaga, a helytörténeti vonatkozásokon kívül, elsősorban a román nép megtelepülésére, valamint a középkori magyar határvédelmi rendszer jellegére vonatkozólag tartalmaz adatokat. Név- és tárgymutató hiányzik. VI. Oklevéltár, amely több levéltári fondból származó anyagot a területi elv alapján regesztákban közöl. Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002—1599-ig. Budapest 1938. Az oklevéltár 1526-ig bezáróan 1470, túlnyomórészt kiadatlan, a legkülönbözőbb levéltári fondokban fennmaradt oklevél magyar regesztáját közli, néhány oklevél szövegét pedig egész terjedelemben. Az oklevelek helytörténeti jellegűek, az átlagosnál nagyobb jelentőséget biztosít azonban számukra az a körülmény, hogy sok közülük a fővárosra és környékére vonatkozik. VII. Oklevéltár, amely nem önállóan, hanem feldolgozás függeléke gyanánt jelent meg. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. A magyar kereszténység, királyság és Bencés-rend fönnállásának kilencszázados emlékére. Szerkeszti Erdélyi László. I— XII. kötet. Budapest 1902—1912. 1 (1902) 589—800. 1. (1001—1241); 2 (1903) 279—616. 1. (1244—1404); 3 (1905) 437—765. 1. (1405—1526); 7 (1902) 509—581. 1. (1019—1526); 8 (1903) 267— 578.• 1. (1037—1526); 10 (1908) 487—694. 1. (1055—1522); 12/A. (1912) 437—443. 1. (1252—1459). A jubileumi emlékmű rendkívül széles alapokon tárgyalja a XX. sz. elején még meglevő magyarországi bencés monostorok történetét, a korábban megszűntekét pedig vázlatosan. Az egyes kötetekhez oklevéltárak csatlakoznak, amelyek főleg a ma is a pannonhalmi főapátság központi levéltárában őrzött okleveleket tartalmazzák, kiegészítve más levéltárakból származókkal. Az egész terjedelmükben s csak néhány esetben regesztaszerűen kiadott oklevelek száma: 1238. A kiadás igen gondos s mert a legrégibb magyarországi oklevelek közül soknak eredeti példányait a pannonhalmi levéltár őrzi, történeti, diplomatikai és paleográfiai szempontból egyaránt nélkülözhetetlen. Az oklevéltár értékét növelik a facsimilék és a hamis oklevelekhez fűzött kritikai fejtegetések. Az 1508-i canonica visitatio jegyzőkönyve (3. k. 617—24. 1.) a kulturális állapotok jellemző emléke. VIII. Oklevéltár, amely nem önállóan, hanem feldolgozás függeléke gyanánt önálló kötetekben jelent meg. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. I— VI, X— XII. k. Pest, 1852—1863. A monográfia az 1437-től 1490-ig terjedő korszak politikai eseményeinek részletes feldolgozása. A X— XII. kötetek 1437—1498 évi 808 válogatott oklevelet, köztük igen jelentőseket, mint az erdélyi parasztság 1437-i követeléseit megörökítőt tartalmaznak, elsősorban a buda{ >esti Országos Levéltárból, a bécsi állami, a vatikáni, a nagyszebeni szász levéltárból, városi evéltárakból, valamint kisebb gyűjteményekből és kéziratos kötetekből. .
